Érdekes...

Milyen érdekes, hogy egyik pillanatról a másikra mennyire össze tud törni az ember... Az egyik pillanatban még önfeledten mosolyogsz, a másikban pedig mintha ezer darab kés szúrna át a mellkasodon...
Senki sem mondta, hogy az élet könnyű...Na de, hogy ennyire bonyolult legyen?! Mindig arra vágyunk, amit nem lehet, és sosem vagyunk teljesen megelégedve azzal, amink van, pedig annyi minden lehet kiváltó ok a boldogságra...:)

Gondolat..:)

,,Hogy mit gondolok most? Nem tudom... szavak, szívek, érzések, kérdések. Hogy legyen tovább? Megtalált a végzet? Elinduljak e egy úton, vagy megálljon az élet? Húzom a cipőm és elmegyek világgá, ott ahol senki se talál többé...hol mindig nyár van, és boldog lehetek örökké. Vajon miért él az ember? Miért vannak csodák? Miért nehezek a döntések? Miért léteznek hibák?"

fáj....

fáj, hogy félek, fáj, hogy érzek, fáj a levegő, fáj az élet. fáj, hogy várom, fáj, hogy nézem, fáj, hogy egy álom, fáj, hogy megértem. :) :/

...

,,100 millió fénykép, érzés, féltés, együttérzés. Hideg van,fázom.. Sokszor gondolkozom, hogy vajon miért pont én? Keresem a szavakat, a falakat, a nyarakat...de elköszöntek. Húzom-halasztom, s várok a csodára, mi majd egyszer megtalál, HA nem keresem...Félek én is....hiszen emberből vagyok, sokat hibázok és nyavalygok, de rá kellene jönnöm arra, hogy nem szabad feladni SOHA SOHA SOHA!!!" ♥

Szeretnék végre...

Szeretnék végre egy olyan helyet, ahol minden ember elfogadja egymást és tisztelik a másikat,csak az a baj, hogy ma már ilyen hely nincs, ilyen csak az álmokban létezik....Nem értem, hogy miért kell mindenkinek áskálódni és gonoszkodni a másikkal. Az a másik ugyanolyan ember, vannak érzései, és ugyanúgy meg tud bántódni mint bárki más. Jó, persze senki sem tökéletes, követünk el hibákat, de azért ahhoz gyomor kell, hogy belemássz valakinek úgy a lelkébe, hogy közben egy olyan sebet ejtesz, ami talán sohasem gyógyul be neki....Ez nem személyes dolog, de biztos vagyok abban, hogy sok emberrel történt így. Nem vagyok álszent, én is tudok sokszor megbántani másokat, de azért arra a szintre nem szeretnék lesüllyedni, amit egy-két ember művel....Ilyenkor hol van a tisztelet? Én nem bántok senkit, nem is ítélkezem, amíg meg nem ismerem, de hogy néhány ember mennyire buta...nem fogják fel, hogy rossz az amit tesznek, csak mennek a saját fejük után. Valaki még utána sem látja be, hogy mit tett a másikkal....Sajnálom nagyon, hogy így alakult...sajnálom, hogy elmúltak azok az idők, amikor még mindenki úgy beszélt a másikkal, ahogy illett és nem úgy ahogy éppen gondolta az illető. Nem vagyok idős, sőt, gyerek vagyok, de azért nem hülye...tudom, hogy mik voltak a régi szokások, és ahhoz képest a mai világ eléggé elrohadt, már bocsánat a kifejezésért.

Azért annak örülök, hogy vannak nagyon rendes, kedves és segítőkész emberek, akiket tényleg érdekel, hogy mi van a másikkal és odafigyelnek arra, hogy ne sértsék vérig. Büszke vagyok azokra a barátaimra, akik ilyenek!


Pici elmélkedés, ne értsétek félre, senkit sem akarok megbántani, nem is említettem nevet, mert az illetlenség lenne és amúgy is...minek tenném?:) Ez egy sima gondolatleírás volt.

Köszönöm ha elolvassátok!

puszi!♥

Kérés! :)

Elég régóta írom már ezt a blogot( igeeeen, tudom, elég ritkán jelentkezek, bocsi:S) és feltűnt, hogy nem igazán írtok nekem hozzászólásba véleményeket, pedig nekem fontos lenne, mert így tudnám, hogy mi érdekel titeket, miről olvasnátok szívesen.:) Kérlek szépen titeket, hogy nyugodtan írjatok hozzászólást, kritikát is elfogadok, mert azokból mindig lehet tanulni!



Köszönöm szépen, hogy ennyien megnéztétek már a blogomat, hamarosan jövök egy új bejegyzéssel!

Mindenkinek további szép nyarat!

Barbuu

idézet tőlem, Nektek!

Egy idézetet szeretnék Nektek küldeni, ez a véleményem a mai dolgokról... 

Neked tényleg mindenki azt mondta, hogy minden meseszép?
Hogy minden nő okos és, hogy mindegyik rendes feleség?
Hol élünk ma? én nem tudom…
Csak a szomorú gondolatokat olvasom,
S várom, hogy valaki elmondja,
Miért lett a világ ilyen nagyon ostoba…
 /saját/

Egy ember, aki mindig melletted áll.

Mindenkinek van legalább egy olyan ember az életében szerintem, akire bármikor számíthat, mindent elmondhat neki és a barátjának mondhatja. Nos, ezt az embert elég nehéz megtalálni, főleg a mai világban, mert sok az olyan ,,barát,, aki az elején még a kisebb gondokban segít, de amikor elérkezel egy nehezebb időszakhoz és szükséged lenne egy nagyobb tanácsra, segítségre, a ,,barátod,, félre áll és mentegetőzni kezd, hogy neki más dolga van, nem ér rá, bocsi, majd máskor. NA EZEK A MŰBARÁTOK.
Én sem tudom, hogy hogyan lehet rátalálni egy ilyen barátra, de nekem mégis sikerült. Tényleg mindig számíthatok rá és segít bármiben. Örülök, hogy nem csak ki akar engem használni és hogy nem csak azért lóg velem, mert éppen jól esik neki, hanem mert igazán szeret engem és elfogad olyannak, amilyen vagyok. A barátságban az az egyik legfontosabb, hogy bízzunk a másikban. Szerintem enélkül nem működhet a barátság. Fontos az is, hogy mindent elmondhass neki, és őszintén elmond, ha éppen nem tetszik a ruhája, vagy ha éppen rosszul áll a haja. Ezt persze nem bántóan kell elmondani, hogy : ,,te figyelj, rohadt szar az új ruhád, nagyon bénán áll", hanem finoman, de őszintén. Az én barátom mindig megmondja ha éppen hülyeséget készülök csinálni és elmondja a véleményét minden dologról. Nem mindig értek vele egyet, de azért igyekszem átgondolni azt, amit ő mond, hiszen nem akar nekem rosszat. Persze sokszor gondolom azt, hogy beleszól az életembe, de a végén mindig rájövök, hogy igaza volt, és MINDIG hálás vagyok neki, hogy megvédett egy csalódástól.

Akinek van egy ilyen barátja, annak azt üzenném, hogy próbálja nagyon nagyon nagyon sokáig megőrizni a barátságukat, mert sosem tudhatja, hogy mikor talál még egy ilyen barátot, ha egyáltalán talál... :)

Ezt a kis elmélkedést egy  idézettel zárnám:

 ,,Annyi emberrel találkozunk az életben, de csupán néhány gyakorol nagy hatást szívünkre és lelkünkre. Ők azok, akik kitöltik gondolatainkat, s akik mindig fontosak maradnak számunkra: igaz barátaink."

goodbye Balaton!:) :/

Ééééés hazaértem:) Eltöltöttem egy csodálatos hetet a Balcsin, nagyon jól éreztem magam:) Sajnos az idő nem igazán engedte a pancsolást, de enélkül is remek volt minden!:)
Ígértem nektek ugye egy kisebb történetet, ez a történet, 07.03.(az az holnap) fog kikerülni a blogra:)

Nagyon szépen kérlek titeket, hogy addig is ez alá a bejegyzés alá írjatok, hogy milyen témáról írjak történetet!

Nagyon köszönöm Nektek, hogy ennyien benéztek hozzám, tartsátok meg ezt a jó szokásotokat! :D

puszi mindenkinek!

hello again.

Sziasztooooook! Húú ne haragudjatok, hogy ilyen régen posztoltam, csak nekem még nem olyan régóta tart a nyár, mivel érettségiztem:) Nagyon jól sikerült, úgy hogy már én is Veletek együtt élvezhetem a nyarat!:)
Szerdán megyek nyaralni, de ha hazajöttem igyekszem hetente legalább 2-szer kitenni történeteket:)
MINDENKINEK KELLEMES NYÁRI SZÜNETET ÉS JÓ PIHENÉST!


puszii:)

Énekérettségi

Sziasztook!:) Holnap érettségizem énekből, kicsit félek. Bármennyire is könnyűnek hangzik, nem olyan egyszerű, mint sokan gondolják. Kérlek titeket, hogy drukkoljatok nekem, nagyon sokat számít ez nekem a továbbtanulásban majd!
Ha lement az érettségi, hozok nektek egy rövid kis történetet, hogy miről, az legyen meglepi:) Egyébként ti is írhattok nekem ötleteket ezen az oldalon kommentárba, vagy pedig a https://www.facebook.com/RoladAlmodomBlogspot Facebook oldalon:)

Remélem mindenkinek jól telt a hosszú hétvége és kipihentétek magatokat!:) Holnaú újra suli/munka, de már kevesebb, mint egy hónap van a suliból, úgy hogy a sulisoknak kitartást!:)
xx Barbuu

Első nap az iskolában

Kicsit megijedtem, mikor beléptem a tanterembe. Sehol egy ismerős arc, egy megnyugtató tekintet.. de hát ilyen ha az ember iskolát vált. Leültem egy lány mellé, aki ugyan kissé furcsán nézett rám, de egy kis idő után úgymond megszokott :) Becsengettek..belépett a tanár, aki egy elég magas, őszes hajú férfi volt. Először észre se vett engem, csak kb. az óra utolsó 15 percében szólított fel. Megkérdezte a nevem és hogy melyik iskolából jöttem. Én illedelmesen válaszoltam aztán félénken visszaültem. Mindenkinek ilyen nehéz az első nap vagy csak én vagyok ilyen szerencsés? - gondoltam magamban. A szünetben pár lány kedvesen odajött és érdeklődve kérdezgettek. Kezdtem egyre jobban érezni magam. Láttam rajtuk, hogy már megbarátkoztak azzal a gondolattal, hogy mostantól lesz egy új lány.Minden szünetben volt kivel beszélgetnem és kezdtem érezni, hogy elfogadnak. Ez nagyon jó érzés, mivel nem nagyon szoktak manapság egy új lányt befogadni az emberek, főleg nem úgy, hogy az év végén jött. Nekem szerencsém volt. Kicsöngetéskor kimentem a folyosóra és körbenéztem. Mindenki csoportokban mászkált vagy éppen a padokon ült, csak én éreztem kicsit egyedül magam. Elbambultam és néztem a boldog arcokat, észre sem vettem, mikor valaki megkocogtatta a vállam. Az egyik osztálytársam, Dani volt az, megkérdezte tőlem, hogy miért állok az ajtóban bús komor arccal. A válaszom ennyi volt: ,, Új vagyok, alig ismerek valakit, és kicsit furcsán érzem magam amiatt, hogy mindenkit vidámnak látok, én pedig itt állok egyedül." Nagyon aranyos volt és megnyugtatott, hogy hamar befogok illeszkedni és barátokat is fogok találni. Jól esett, hogy ilyen dolgokat mondott, kicsit meg is nyugodtam. Mikor hazaértem, elmeséltem anyuéknak, hogy milyen volt az első nap és hogy bár nem igazán ismerem az osztályom, már most látom rajtuk, hogy nagyon összetartóak és könnyen tudnak egy ilyen ,,rendkívüli,, esethez is alkalmazkodni, mint egy új osztálytárs érkezése. Anyuék örültek, hogy viszonylag jól telt az első nap és annak is, hogy egy ilyen jó osztályba kerültem. Nincs is annál jobb, mikor belépsz valahova és azt érzed, hogy na, talán itt elfogadnak, úgy ahogy vagy, itt talán szeretni fognak.:)

Iskolai problémák

Egy elég sokunkat érintő problémáról szeretnék most Nektek írni. Ugye a sulikban elég sokan vannak, akik bántják a másikat, de közben azzal nem foglalkoznak, hogy ez a másiknak hogy esik. Szerintem ez egy nagyon undorító dolog, mert olyan dolgokért nézik le és bántják az embert, amiről vagy nem tehet, vagy éppen pont azon a napján kapták el, amikor semmi sem jön össze neki és hülyeségeket beszél stb. A mai világban nagyon előítéletesek az emberek, ha meglátnak valakin egy ragyát, képesek annyira felnagyítani a dolgot, hogy az az ember biztos leprás, most mondtam valamit. Engem személy szerint nagyon zavar az, hogy az emberek nagy része tényleg nem gondol a másik félre, konkrétan nagy ívben lesz*rja, ha a másiknak rosszul esik valami. Foghatnánk arra, hogy ilyenek a mai tizenévesek, de ezt nem lehet csak ennyivel elintézni. Igenis ha akarnának, tudnának ezen változtatni. Arra is gondoltam már, hogy úgy érzik, hogy ettől nagyon menők lesznek a haveri körökben, hogy ,,de jó, leoltottam egy embert", de el kéne hinniük, hogy nem lesznek ettől nagyobbak, sőt sok ember szemében pont ezzel a viselkedéssel ássák el magukat. Senki sem tökéletes, mindenkinek vannak hibái és én úgy gondolom, hogy ha valakit szeretünk, akkor a hibáival együtt kell elfogadni őt, de ugye nem feltétlenül kell mindenkit szeretni, csak akkor sem kellene piszkálni. Minden iskolában ismerős gondolom az, hogy egy nem annyira csinos és szép lányt kinevetnek és csúfolják őt. Lehet, hogy ez a lány azért jár nem olyan márkás ruhákban, mert nem telik rá, de ettől még lehetnek benne olyan értékek, amik a pénznél is fontosabbak. Ezek az emberek, akik általában összefognak másokkal, és többen piszkálnak egy embert, visszakapják elég csúnyán az élettől, és akkor talán rájönnek, hogy hogy is kellett volna viselkedni. A személyes dolgokra nem térnék ki, most csak felszínesen érintettem pár olyan dolgot, ami szerintem rajtam kívül elég sok embert zavar!

féleeeeeek

Húúú, holnap matek kis érettségi és féleeeeeeeeeeeeeeeeeek.:|| Légyszi szurkoljatok nekem, ígérem ahogy lement ez a sz*r blogolok többet!:) Addig is puszi mindenkinek és köszönöm, azoknak akik megnézték eddig a blogom!:)

ááááááááááá, kész vagyok nagyooooon:///

♥

Helloooo.:) Tudom, hogy már elég régóta nem írtam Nektek.:/ Nemsokára hozok nektek egy történetet!! :) Addig is olvasgassátok a régieket, ha még esetleg nem olvastátok!

A blog Facebook oldala.

Ezen a linken elérhető a blogom facebookos oldala: https://www.facebook.com/RoladAlmodomBlogspot
itt is írhattok nekem véleményeket, ötleteket stb:) Nézzetek be, igyekszem 1-2 naponta frissíteni.:)

Álmok.

Most nem az alvás közben történő álmokra gondolok, hanem azokra, amiket meg szeretne az ember valósítani. Sokan úgy gondolják, hogy ő nekik ehhez meg ahhoz nincsen tehetségük, de mégis harcolnak az álmaikért, és amit tudnak meg tesznek érte. Nekem a színészet és az éneklés az álmom. Igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy sikerüljön. Nem könnyű pálya ez, de mégis ér nekem annyit, hogy esetleg más dolgokról lemondjak. Mindig azt hallom, hogy eléggé ,,hülye" szakmát választottam, valaki még azt is mondta, hogy ez nem szakma, de engem nem érdekel, én akkor is mindent meg akarok tenni, mert EZ AZ ÉLETEM! Mások miatt nem fogok lemondani arról, amit én szeretnék, csak mert valakinek nem tetszik. Ha valakinek nem tetszik, az nem az én hibám. Mindenkit más érdekel, mindenkinek mások az álmai, vágyai. Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy ha valami nagyon érdekli őt, és később is ezzel szeretne foglalkozni, akkor tegyen érte, küzdjön és SOHA NE ADJA FEL! :)

A zenéről:)

Sziasztoook!:) Arra gondoltam, hogy ez a bejegyzés, kicsit szólhatna a zenéről. Megosztanám veletek a zenéről alkotott véleményemet, stb.:)
Szóval, nekem az életem a zene, imádok énekelni. Igazából minden stílust meghallgatok, nincs kikötve nálam, hogy most csak pop vagy csak rock. Olyan zenéket hallgatok, amiket szeretek, de ezzel szerintem sok mindenki így van.:D Rengeteg nagyon tehetséges zenész van, de emellett persze sok nem annyira tehetséges is. Senkit sem fogok lehúzni, mert annyira azért nem érdekel, mert ha egy zene nem tetszik, nem hallgatom meg, ennyi.:) Szerintem, ha mindenkinek ugyan olyan lenne a zenei ízlése, a világ borzalmas lenne. Mindenki ugyanazokat hallgatná rongyosra és semmit sem fejlődne a zeneipar:D Ne haragudjatok, hogy ilyen stílusban írok, csak nem igazán tudom, hogy hány évesek olvassák a blogomat, aztán próbálok kicsit ,,tisztelettudó" lenni.:D
Mint már írtam, imádok énekelni, egyik nagy álmom, hogy ezzel foglalkozzak felnőttként. Amiket főként énekelek, azok leginkább külföldi előadóktól van, pl. Adele, Rihanna, Beyonce stb. Magyarokból szeretem az egész régieket is, nem gondolom gáznak, hogy ha egy 16 éves lány mondjuk Cserhátit énekel. Na mindegy, most több nem jut eszembe erről a témáról, remélem nem unalmas, hanem olvasható amiket írok:D Kérhetnék véleményt?:) Köszönöm!
Szép estét!:)

Look♥

Írjatok nekem ez alá a bejegyzés alá, hogy miről szeretnétek történetet olvasni :)) Sok-sok ötletet várok:) Jaaa és egyébként nagyon szépen köszönöm a több mint 930 látogatót, nagyon jól esik!:) puszillak titeket:)

A jó pasi

Sok helyen olvastam, hogy a jó pasi ilyen, a jó pasi olyan. Szerintem evidens, hogy mindenkinek más számít jónak:) Csomó lány képes ezen összeveszni, mert éppen a csaj barátnőjének nem jön be az ő ,,kiszemeltje". Mindenkinek más az ideál, az úgynevezett álompasi. Jó, persze előfordulhat, hogy két barátnő ugyanabba a fiúba szeret bele. Ebből mindig csak a veszekedés van, mert egyikük sem tud a srácról lemondani, és összevesznek, hogy most kié legyen. Szerintem, ha két igazán jó barátnőről van szó, mindketten elfelejtik a srácot, és megőrzik a barátságukat, mert lehet az a pasi Magyarország leghelyesebbje, két barátnőt akkor sem választhat ilyen szét.Megjegyzem, ez tényleg csak akkor működik, ha erős a barátságuk.
 Ennyi lenne az én elmélkedésem, kommentbe írhatnátok nekem, hogy miről írjam a következő bejegyzésemet!:) Kíváncsi vagyok, hogy Titeket mi érdekel! :))

Köszönöööööm:)

Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm Nektek a több mint 850 fölötti látogatottságot, hihetetlenül jól esik!:) Aki szeretne, az írhat véleményt a bejegyzések alá! :))
Még egyszer nagyon köszönöm, nézzétek majd a többi bejegyzésem is, ígérem lesznek köztük jók:)

Remény..

Tudjátok, hogy mindig van remény! Akkor is, mikor már úgy érzed, nincs elég erőd, legszívesebben feladnád a küzdelmet. A remény az, ami itt tart téged a Földön a legrosszabb pillanatokban is. Soha ne add fel.

Kicsit féltem...

Kint sétáltunk Regivel a parkban, beszélgettünk, hülyéskedtünk, mint minden velünk egykorú lány. Kb. 10 perce lehettünk kint, észrevettünk egy kissé furcsa embert. Fel-alá sétált, kiabált, káromkodott, szóval totálisan nem normálisan viselkedett. Az egyik legundorítóbb, hogy beszólogatott a kis gyerekeknek és az idősebbeknek is. Azonnal mondtam Reginek, hogy mielőtt még belénk kötne, húzzunk el innen nagyon gyorsan, de ő mondta, hogy nem kell félnünk, maradjunk nyugodtan. Hát persze...aha. El sem telt még 5 perc se, de már odajött hozzánk, és undorító, trágár szavakat használva kezdte el ecsetelni, hogy mi milyen rondák vagyunk, hogy nem ér az életünk egy forintot sem és még különböző "aranyos'' dolgokat vágott oda hozzánk. Egy kis ideig nem tudtuk eldönteni, hogy most nevessünk, vagy inkább menjünk el onnan és hagyjuk ott. Döbbenten álltunk, hallgattuk a szövegelést. Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy nem kéne ott maradnunk, mert mi van ha még jobban bekattan és esetleg olyat tesz velünk, amit mi nem akarunk. Megfogtam barátnőm karját, hogy most azonnal elrángassam onnan, de ekkor kitört belőle a röhögés. Nem mertem a csávóra nézni, de el tudtam képzelni, hogy mit reagált erre. Mondtam magamban, hogy Regi biztos, hogy nem normális... Ő nem fél?
Kicsivel később, a srác és Regi összenevettek, és felém fordultak. Az volt az a pillanat, hogy nem értettem semmit... Aztán leesett, hogy csak rám akartak ijeszteni. Mit mondjak? Sikerült... Megkérdeztem tőlük, hogy ezt mégis miért kaptam? A válasz csak ennyi volt: ,,Jajj csajszi, ne csináld már, csak poén volt." Köszi, jó vicc tényleg. Kiderült, hogy a srác Regi egyik régi ismerőse, aki színésznek tanult, és rajtam próbálta ki az ,,undorító vagyok, mindenkit szidok,, figuráját. Köszi srác, köszi.:D

/kitalált történet/

Az élet, mint játék

Kedves Naplóm!
Nem tudom, hogy szokás e egy naplónak bemutatkozni, de én azért megteszem. Annának hívnak. 17 éves vagyok és nagyon szeretek élni. Nem veszem túl komolyan az életet, hiszen úgy is csak egyszer élünk, hát akkor éljünk úgy, ahogy nekünk a legjobb. Az élet egy játék lenne? Sokan, velem együtt, úgy gondolják, hogy az életben nincs semmi szomorúság, gyötrelem, csak a boldogság van és a játék. Tudjuk mindannyian, hogy ez azért nem így van, mégis szerintem így sokkal jobb felfogni az életet, mintha csak siránkoznék egész nap, hogy miért nem történik velem semmi izgalmas.
Minden nap egy új esély, új játék. Mivel nem tudhatjuk előre, hogy mikor távozunk a Földről, úgy gondolom, minden napot ki kell használni. Azokkal kell lenni, akiket szeretünk, akik fontosak nekünk(és ezt tudatni is velük!!!) és nem kell azzal foglalkozni, aki csak hátráltat bennünket!
Az élet a legnagyobb ajándék, amit egy ember kaphat, így ne fecséreld el rossz pillanatokra!
Élj, szeress, csak ezeket tartsd a szemed előtt, és hihetetlenül boldog leszel! :)

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET MINDENKINEK!!! :)

Sziasztoooook:) Húúú ne haragudjatok, hogy ilyen régen nem írtam semmit a blogra, de rengetek dolgom volt. Remélem, még mindig tetszenek a történeteim. Úgy gondoltam, hogy itt véget ér ez a történet, de mostantól legalább hetente fogok kiírni rövid történeteket szerelemmel, barátsággal és az élettel kapcsolatban!:) Remélem tetszeni fog!

Kövessétek továbbra is a blogot!

Jóéjszakát!

11.történet

2013.01.21.
Már lassan 6 hónapja, hogy tart a suli, és egyre jobban úgy érzem, hogy visszasírom még a nyár legrosszabb pillanatait is, mert akkor legalább nem kellett tanulni. Szeptember 3.-án elkezdődött a 10.-es év, és már előre félek a nehézségektől, amik az év során várnak minket.De csak szép sorjában. Drága jó osztályom eléggé hiányzott már a nyár vége fele, szóval ez az egy, ami miatt szívesen visszamentem. Sajnálatunkra az iskolánk a régi maradt,(nem, véletlenül sem robbant fel, vagy ilyesmi.:D) így kissé csalódottan, de beléptünk mindannyian az iskola kapuin. Idén emelt fővel léptünk a 10.-esek ,,szent helyére,, , mivel már nem voltunk gólyák. Sok-sok megszeppent 9.-es arcot láttam, de voltak olyanok is, akik azt hitték, rögtön első nap már az övék az egész suli. Nem kéne meglepődnöm a mai 14-15 éveseken...:) Persze tisztelet a kivételnek!
Az igazgató úr, mint tavaly is, elmondta a legfontosabb tudnivalókat, főleg az új tanulóknak, gólyáknak.:)
Szomorúak voltunk kicsit, mert még mindig lehetett érezni a levegőben azt a friss nyári illatot, de mivel nekünk suliban kellett lennünk, nem volt az igazi. Az igazgató beszéde, himnusz, szózat meghallgatása után bevonultunk szép sorban az épületbe, ki-ki a saját osztályába. Új helyet találtam magamnak.Az első padba leültem, de lehet kissé rossz választás volt, mert így a tanárok szeme előtt vagyok, ajaj.:)
Osztályfőnökünk kedvesen üdvözölt minket, majd elkezdte a 4 órás beszédét a szabályokról, (tavaly óta egy-két változás történt csak) a tanuló jogairól, és lediktálta nekünk az új órarendet is. Megörültem, mikor megláttam, hogy tavalyhoz képest csak egyszer van 8 óránk , de tegnap megtudtam, hogy 3-szor lesz...Hurrá(N)
Szétvetett mindenkit a boldogság, gondolhatjátok.:D Szünetekben ment a beszélgetés.Fő kérdések: Ki mit csinált a nyáron? Voltatok e bulizni? Az osztály kisebb részét láttam nyáron, de mégis meglepődtem, mennyit változtak a szünet alatt.Mindenki beszámolt a nyári élményekről, én is igyekeztem nagyjából összeszedni a dolgokat. Suli után mindenki elindult szépen hazafelé, a megszokott utakon.
Miután hazaértem, nyugodt szívvel ültem le laptopozni, mivel tudtam, hogy holnapra még nem kell semmit se tanulni.
Az első két hét egész gyorsan elrepült, egy-két dolgozat, felelések, nagy nevetések.
Jól telik eddig a suli..
Persze elég rossz, hogy 10.-esek vagyunk, mert ebben az évben jön a kis érettségi, több ember nagy érettségit is csinál egy-két tantárgyból, szóval eléggé húzós lesz ez az év, de hát ki ígérte azt nekünk, hogy minden flottul megy majd?:) Hiszen minden jó jegyért meg kell küzdenünk, plusz el kell valamilyen szinten ,,hitetni,, a tanárokkal, hogy mi nem vagyunk lusták, csaaaak..:)