Magány

A magány sok mindent ki tud váltani az emberből...legtöbbször a menekülést. Menekülés egy rossz kapcsolatba,  egy rossz társaságba...mindegy hova, csak meneküljünk. Általában ezeknek a meneküléseknek nem lesz jó végük, több szenvedést élünk át, mintha hagynánk, hogy lecsengjen bennünk a fájdalom. Pedig a fájdalmat mindenképpen végig kell élnünk, nem tudunk előle elbújni, bármennyire is próbáljuk. Amíg nem dolgozzuk fel, meg fogja keseríteni minden napunkat. Jobb túl lenni rajta minél előbb és nem a végtelenségig húzni.
A magányos ember sokszor csak ül, és annyira üresnek érzi magát, hogy szinte csak az tartja életben, hogy levegőt vesz...semmi nem érdekli olyankor. Nem kívánja az ételt, nem tud semmin sem nevetni, nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz holnap vagy a jövőhéten..csak él benne a Nagyvilágba és nem törődik semmivel.
Egy régi barátom szavaival élve: ,,A magányba vagy belebetegszel vagy megtanít egymagadban helytállni!"
Szerintem ez nagyon igaz...a te kezedben van a döntés, hogy hagyod-e, hogy felőröljön téged vagy pedig talpra állsz. Persze sokszor nem tudsz majd helyesen dönteni, de mindig lebegjen a szemed előtt az, hogy érdemes-e beleőrülnöd a dolgokba. Válasz: NEM!!!! Nem érdemes, csakis magadat bántod, ezzel másnak nem okozol rosszat, ezt megtanultam! Ha szenvedsz és gyötröd magad, attól nem lesz jobb. Igenis talpra kell állni még akkor is, mikor menekülnél...Fontos, hogy találj valakit, akinek kibeszélheted magadból a fájdalmat, hátha ettől kicsit megkönnyebbülsz, de semmiképpen ne fojtsd magadba!!!
Ha úgy érzed, hogy tovább már nem tudod elviselni, írd le egy lapra a gondolataidat, aztán fogd meg és égesd el... Azzal, hogy elégeted, ,,elszállnak" a problémák és tisztábban tudsz gondolkodni. Jó, nyilván nem fognak elszállni a gondok, de kicsit talán megkönnyebbülsz és erőt tudsz venni magadon! :)

,,Hosszú az út, de megéri egy kicsit szenvedni,
 Ha utána minden nap képes vagy önfeledten nevetni!" /B/

Elmélkedés again..

Ülök a szobámban és csak bambulok magam elé...próbálok rájönni, hogy mit kezdjek magammal, az érzéseimmel...legszívesebben kivágnám őket a francba, de hát ugye ezt nem lehet. Abban reménykedek, hogy egy reggel( remélem hamarosan), úgy fogok felébredni, hogy ismét azt tudom mondani: BOLDOG VAGYOK!
Kellenek az emberek életébe nehéz időszakok, de sajnos van az a pillanat amikor már mindent rossznak érzel, a jóban is csak a rosszat látod...ilyenkor kéne egy nagy levegőt venni és megoldást keresni a problémákra. Azt vettem észre, hogyha keresem a megoldást, sosem találom meg, általában csak úgy beugrik a fejembe egy ötlet és megvalósítom.
Mindenhol csak szerelmeseket, boldog embereket látok és bevallom őszintén, ilyen lelkiállapotban ez nagyon tud idegesíteni, holott nagyon tudok örülni más emberek boldogságának. Én is szeretnék újra egyenesbe jönni, szeretnék önfeledten nevetni, szeretnék szeretve lenni! :)
Addig is amíg várok, megpróbálom örömömet lelni az apró dolgokban...de az ember csak ritkán értékeli az apróságokat, a rohanó hétköznapokon csak elmegy mellettük, pedig igenis fontos dolgok!

Csatolnék egy pár képet, amin inspiráló szövegeket találtok! További szép estét!

Elgondolkodtató.

Ma ezzel a képpel találkoztam az interneten. Azon gondolkoztam, hogy megosztom Veletek a gondolataimat.

Nos.. Szerintem ez a kép elmond mindent. Lehet szó bármilyen kapcsolatról (barátság,  szerelem), ha egyszer elvesztettük a másik félbe vetett bizalmunkat, onnantól kezdve vagy sehogy, vagy csak nagyon nehezen tudjuk azt a kapcsolatot újra építeni. Minden emberi kapcsolat alapköve a bizalom. Ha ez nincs meg, nincs mire építeni és borul az egész. Fontos, hogy megismerd annyira a másik félt,  hogy el tudd dönteni,  hogy bízhatsz e benne vagy sem. Sajnos rengeteg ember képes megjátszani azt, hogy mennyire megbízható, különböző dumákkal elhiteti veled, hogy benne megbízhatsz,  aztán pedig jön a koppanás,  hogy hoppá,  mégse. Nem szeretem ezeket az embereket, szerintem mindig, minden helyzetben önmagunkat kell adnunk, nagyon fontos az első benyomás,  az első kialakított vélemény rólunk. Persze ez idővel változhat,  negatív és pozitív irányba is, de általában az emberekben megmarad az a bizonyos első dolog. :)
Fontos még az is, hogy csak olyan dolgot ígérj meg, amiről tudod, hogy teljesíteni is fogod. Senkinek sincsen szüksége hamis ígéretekre. Jobb, ha őszinte vagy!!!

Lényeg,  hogy ne színészkedj, és úgy építsd a kapcsolataidat, hogy véletlenül se tudjanak átverni. Igen, itt jön az a HATALMAS mondat, hogy de hát ez lehetetlen.:O
Nyilván nem lehet az ilyeneket minden esetben elkerülni,  de ha az ember óvatos,  több csalódástól meg tudja magát kímélni.

Ennyi lett volna ez a kis elmélkedés,  vélemény kifejtés.  Remélem tetszett, bármi ötletetek van esetleg további témákról, írjátok meg kommentben! :)

Köszönöm,  hogy elolvastad! :) ♡

Jó kérdés..

Egy remek kérdést találtam ma az interneten...

Szakadék szélén állsz. Két ember kezét fogod. Az egyiket te szereted a másik pedig téged szeret. Melyiket húzod vissza?

Ez a kérdés nagyon elgondolkodtatott..szerintem erre nincsen jó válasz. Azt biztosan nem engednéd el, akit szeretsz, mert nélküle nincs értelme az életednek, de aki pedig téged szeret, az törődik veled a legjobban. Kíváncsi lennék, hogy pár ember mit tudna erre válaszolni.

Másik remek kérdés, ami szintén megfogalmazódott bennem a mai nap folyamán, hogy vajon miért van az, hogy eltaszítjuk magunktól azt, aki bármit megtenne értünk, viszont akiért mi tennénk meg akármit, az eltaszít minket. Az élet néha olyan feladatok elé állít, amiről először biztosan azt mondod, hogy nem fogod tudni megcsinálni. Pedig mindenre van megoldás, csak kicsit bele kell látni a dolgokba és nem felszínesen gondolkodni...ami sokszor persze nehéz, mert ugye mennyivel könnyebb azt mondani, hogy: ,,Ez nem megy,áh, feladom.", mint azt, hogy: ,,Igen, nehéz lesz...de küzdök, amíg csak lehet!"
Akármennyire is nehéz valami, mindig tudni kell felállni, és csak azért is megcsinálni. Nekem van egy remek barátnőm, aki segít nekem túlélni a legnehezebb napokat és ez fordítva is így van! Lelkileg tudjuk egymást támogatni és kiállni a másikért! Nagyon fontos, hogy mindig legyen melletted valaki, akire számíthatsz!

Az élet nem szívatni akar, hanem csak tesztelni...ha valami nem jön össze, annak oka van, valami jobb várhat rád. Sokan erre azt mondanák, hogy hülyeség, mert miért ne lenne jó, az amit én szeretnék?! Pedig lehet olyan, hogy te azt gondolod, hogy ez a legtökéletesebb dolog a számodra, aztán utólag rájössz, hogy áh, inkább mégis el kellett volna felejtenem...

Valaki mondja el nekem, hogy miért ilyen nehéz dolog a felejtés? Erre még nem sikerült rájönnöm és azt hiszem, soha nem is fogok. Miért van az, hogy gondolsz valakire, elalszol, felébredsz, aztán megint gondolsz rá, napról napra nehezebbnek érzed, majd még nehezebbnek és ez így megy addig, amíg el nem felejted...de amíg nem felejted el, minden nap ott van a fejedben, gondolsz a közös emlékekre, egy-egy felejthetetlen napra, amikor úgy érezted, hogy nálad boldogabb nincs a Földön. Aztán ezek elmúlnak és teljesen egyedül érzed magad. Amíg nem tudsz felállni és azt mondani: ,,Igen, jól vagyok, már nem fáj annyira!", addig csak a negatív dolgokat fogod látni, pedig mára megtanultam, hogy igenis mindenben meg kell találni a pozitívat, mert ez reményt adhat az eléd gördült nehézségekhez!!!!

Köszönöm szépen, hogy ha elolvastad ezt a kis elmélkedésemet! Ha bármi hozzáfűzni valód van, nyugodtan írj egy kommentet, szívesen olvasnám! :)

Szép estét, Sziasztok!

CsiniBabák - Isztambul

Ez egy formáció, amiben én is benne vagyok! Látogassatok el a CsiniBabák  oldalára és ha tetszik, amit csinálunk, kérlek nyomjatok egy lájkot! :) https://www.facebook.com/csinibabakprodukcio?fref=ts

Ez a produkció kb. 3 hete alakult meg! :)

Köszönöm mindenkinek előre is! Nekem ez nagyon fontos, mert imádok énekelni!!! :)

Csodás utazás ♡

Június 13-án célba vettünk egy gyönyörű helyet, Bulgáriát. Mi Sunny Beachen, Burgastól kb. 50 percre szálltunk meg egy csodálatos szállodában, közvetlenül a tenger mellett. Életemben most voltam először tengerpartnál nyaralni és nagyon jó élmény volt, sosem felejtem el. A kék tenger, a gyönyörű, puha homok, a kagylók...egyszerűen varázslatos. Pár napja azon gondolkodom, hogy nagyon szeretnék visszamenni...
A szálloda animátorai nagyon kedvesek, segítőkészek voltak, rengeteget beszélgettem velük, volt, hogy velük mentünk bulizni. :)
A bulgár ételek közül volt, ami nem annyira ízlett, de hát a bulgár fűszerezés eléggé eltér a magyartól, szóval szerintem érthető.
Összegezve, csodálatos 8 napot töltöttünk Bulgáriában, amit azt hiszem, sosem fogok elfelejteni. :)
Mindenkinek csak ajánlani tudom Sunny Beachen, a Burgas Beach Hotelt.

Pár kép Sunny Beachről:

Szerelmem!

Ezt a verset a szerelmemnek írtam, akit már 4 hónapja szeretek! <3

Mikor felébredek, Te vagy az első gondolatom,
Vajon, hogy aludtál, hogy vagy éppen, magamban ezt fontolgatom.
Nagyot dobban kicsi szívem, rádöbbenek szüntelen,
Te vagy az, aki a világot jelenti Nekem.

Mikor meglátlak, egyből jobb lesz minden,
Minden, ami eddig bántott, elrepül hirtelen.
Ölelésed nyugtató, lágy és kellemes,
Tudod, ezért IS vagyok beléd annyira szerelmes!  <3

Zene, éneklés, egyszóval MINDEN!

Már korábbi posztomban olvashattátok, hogy nekem az éneklés a mindenem, ezzel szeretnék foglalkozni. Kb. fél éve elkezdtem ezzel komolyabban foglalkozni, már nem csak itthon énekeltem a zuhany alatt, tanulás közben stb, hanem elkezdtem járni énektanárhoz, akitől rengeteg segítséget kaptam. Tényleg sokat tanultam tőle, kezdem ,,uralni,, a hangomat, azt hiszem. Indultam egy helyi tehetségkutató versenyen, ami nagyon sokat adott. Bejutottam a döntőbe, amiről álmodni sem mertem. Igaz, helyezést nem értem el, de nem adom fel soha, küzdök, mert ez az én ÁLMOM. Úgy érzem, most kezdek elindulni egy nagyon jó úton, és végre igazán el kezdtem foglalkozni azzal, amit szeretek csinálni. Érzem, hogy egyre komolyabban veszem. 

Vannak sajnos hátráltató tényezők, de szerintem ez mindenben így van, túl kell jutni ezeken. Nem azért énekelek, hogy dicsekedjek, és nem is azért, hogy mindenkit lemossak, hanem azért, mert egyszerűen imádom és szeretném megmutatni az embereknek, hogy mit tudok. Nem arra vágyom, hogy mindenki agyon dicsérjen, csupán, hogy szórakoztassak. Kapok nagyon sok építő jellegű kritikát, amikből tanulhatok és ezt nagyon köszönöm, mert úgy gondolom, hogy ha valaki megmondja nekem, hogy ez most éppen nem volt a legjobb, az nem azért mondja, hogy hagyjam abba és adjam fel az egészet, hanem, hogy segítsen előre. 

A tehetségkutatón is kaptam kritikát és próbálok minden tanácsot megfogadni a fejlődésem érdekében.

Énektanáromtól is kapom a véleményeket, nem azért tanít engem, hogy minden egyes alkalommal különféle álmokba ringasson. Ha éppen nem énekeltem jól, őszintén megmondja és segít nekem kijavítani a hibákat, Nagyon hálás vagyok Neki.

Az út amin most vagyok egyre szebb és jobb...kíváncsi leszek, hogy mi lesz ebből, hiszen 10 éves korom óta erre várok, hogy végre énekelhessek színpadon. :)

Ő!

Minden ember életében legalább egyszer beköszönt a szerelem időszaka. Valakinél hosszabb, valakinél rövidebb ideig tart, de talán mindenki belátja: a szerelem csodás dolog, de csak akkor, ha ŐSZINTE!
Aki azt mondja, hogy utál szerelmes lenni, az csak abban a pillanatban gondolja úgy, mert éppen akkor összetörték a szívét vagy nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogyan szeretné. Meg kell tanulni, hogy az élet szeret játszadozni velünk, hol jobb, hol rosszabb lapokat oszt, de minden egyes percből, amit leélünk itt a Földön, tanulni lehet. Sokszor hagyja el a szánkat az a mondat, hogy: ,,Én többet nem leszek szerelmes". Ez butaság. A pillanatnyi rosszat egyszer feldolgozza az ember és ismét ki tudja nyitni a szívét valaki olyan felé, aki ezt megérdemli. Nincs annál szebb, mikor valakivel megoszthatod életed fontos eseményeit, örömeit, bánatait, egyszóval mindent ami TE vagy. Amikor elmondhatod Neki, hogy mennyire szereted és, hogy örülsz, hogy Ő van Neked. Nincs ennél csodálatosabb. Én életemben talán most vagyok másodjára Igazán szerelmes és Igazán boldog. Persze volt sok boldog pillanat az életemben, de ami jelenleg van, az szinte semmihez sem hasonlítható. Ugye azt mondják, hogy sok csalódás után rád fog találni a boldogság. Én december óta érzem ezt a boldogságot és azt kívánom, hogy ez SOHA ne érjen véget. Minden percét imádom, még azt is, amikor apróságokon fennakadunk, mert szerintem szükség van ilyen helyzetekre is. Unalmas lenne, ha mindenben egyet értenénk és ha nem hangzana el más, csak az, hogy: ,,Persze, Kicsim, úgy van".
Vajon honnan tudjuk, hogy meddig tart? Ez egyszerű. Sehonnan! Pont ezért kell minden percet kihasználni arra, hogy kifejezzük a másik iránt érzett szeretetünket, szerelmünket, mert nem tudhatjuk előre, hogy mikor ér véget. Itt jöhetne az a mondat, hogy : ,,Egyszer minden véget ér...". Úgy gondolom, hogy vannak szerelmek, amik egy életen át tartanak. Vannak olyanok is, akik egész életüket együtt élik le, de nem boldogok és vannak olyanok is, akik kevesebb időt töltenek együtt, de azt tökéletes szeretetben és harmóniában. Ha így nézzük a dolgokat, talán a második sokkal jobb.
Mindenki azt szeretné, hogy a kapcsolata örökké tartson, gyerekeik szülessenek, vele öregedjen meg. Tényleg nem lehet ezeket előre kiszámolni, szóval használjunk ki MINDEN PERCET, ami adatik Nekünk!

....Soha nem tudhatjuk, mikor jön el az a bizonyos utolsó perc, amikor más késő mindent elmondani, kifejezni...tehát mondjuk el őszintén az érzéseinket, örüljünk a másiknak és éljünk úgy, hogy a LEGBOLDOGABBAK LEGYÜNK!!!