A magány sok mindent ki tud váltani az emberből...legtöbbször a menekülést. Menekülés egy rossz kapcsolatba, egy rossz társaságba...mindegy hova, csak meneküljünk. Általában ezeknek a meneküléseknek nem lesz jó végük, több szenvedést élünk át, mintha hagynánk, hogy lecsengjen bennünk a fájdalom. Pedig a fájdalmat mindenképpen végig kell élnünk, nem tudunk előle elbújni, bármennyire is próbáljuk. Amíg nem dolgozzuk fel, meg fogja keseríteni minden napunkat. Jobb túl lenni rajta minél előbb és nem a végtelenségig húzni.
A magányos ember sokszor csak ül, és annyira üresnek érzi magát, hogy szinte csak az tartja életben, hogy levegőt vesz...semmi nem érdekli olyankor. Nem kívánja az ételt, nem tud semmin sem nevetni, nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz holnap vagy a jövőhéten..csak él benne a Nagyvilágba és nem törődik semmivel.
Egy régi barátom szavaival élve: ,,A magányba vagy belebetegszel vagy megtanít egymagadban helytállni!"
Szerintem ez nagyon igaz...a te kezedben van a döntés, hogy hagyod-e, hogy felőröljön téged vagy pedig talpra állsz. Persze sokszor nem tudsz majd helyesen dönteni, de mindig lebegjen a szemed előtt az, hogy érdemes-e beleőrülnöd a dolgokba. Válasz: NEM!!!! Nem érdemes, csakis magadat bántod, ezzel másnak nem okozol rosszat, ezt megtanultam! Ha szenvedsz és gyötröd magad, attól nem lesz jobb. Igenis talpra kell állni még akkor is, mikor menekülnél...Fontos, hogy találj valakit, akinek kibeszélheted magadból a fájdalmat, hátha ettől kicsit megkönnyebbülsz, de semmiképpen ne fojtsd magadba!!!
Ha úgy érzed, hogy tovább már nem tudod elviselni, írd le egy lapra a gondolataidat, aztán fogd meg és égesd el... Azzal, hogy elégeted, ,,elszállnak" a problémák és tisztábban tudsz gondolkodni. Jó, nyilván nem fognak elszállni a gondok, de kicsit talán megkönnyebbülsz és erőt tudsz venni magadon! :)
,,Hosszú az út, de megéri egy kicsit szenvedni,
Ha utána minden nap képes vagy önfeledten nevetni!" /B/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése