Zene, éneklés, egyszóval MINDEN!

Már korábbi posztomban olvashattátok, hogy nekem az éneklés a mindenem, ezzel szeretnék foglalkozni. Kb. fél éve elkezdtem ezzel komolyabban foglalkozni, már nem csak itthon énekeltem a zuhany alatt, tanulás közben stb, hanem elkezdtem járni énektanárhoz, akitől rengeteg segítséget kaptam. Tényleg sokat tanultam tőle, kezdem ,,uralni,, a hangomat, azt hiszem. Indultam egy helyi tehetségkutató versenyen, ami nagyon sokat adott. Bejutottam a döntőbe, amiről álmodni sem mertem. Igaz, helyezést nem értem el, de nem adom fel soha, küzdök, mert ez az én ÁLMOM. Úgy érzem, most kezdek elindulni egy nagyon jó úton, és végre igazán el kezdtem foglalkozni azzal, amit szeretek csinálni. Érzem, hogy egyre komolyabban veszem. 

Vannak sajnos hátráltató tényezők, de szerintem ez mindenben így van, túl kell jutni ezeken. Nem azért énekelek, hogy dicsekedjek, és nem is azért, hogy mindenkit lemossak, hanem azért, mert egyszerűen imádom és szeretném megmutatni az embereknek, hogy mit tudok. Nem arra vágyom, hogy mindenki agyon dicsérjen, csupán, hogy szórakoztassak. Kapok nagyon sok építő jellegű kritikát, amikből tanulhatok és ezt nagyon köszönöm, mert úgy gondolom, hogy ha valaki megmondja nekem, hogy ez most éppen nem volt a legjobb, az nem azért mondja, hogy hagyjam abba és adjam fel az egészet, hanem, hogy segítsen előre. 

A tehetségkutatón is kaptam kritikát és próbálok minden tanácsot megfogadni a fejlődésem érdekében.

Énektanáromtól is kapom a véleményeket, nem azért tanít engem, hogy minden egyes alkalommal különféle álmokba ringasson. Ha éppen nem énekeltem jól, őszintén megmondja és segít nekem kijavítani a hibákat, Nagyon hálás vagyok Neki.

Az út amin most vagyok egyre szebb és jobb...kíváncsi leszek, hogy mi lesz ebből, hiszen 10 éves korom óta erre várok, hogy végre énekelhessek színpadon. :)

Ő!

Minden ember életében legalább egyszer beköszönt a szerelem időszaka. Valakinél hosszabb, valakinél rövidebb ideig tart, de talán mindenki belátja: a szerelem csodás dolog, de csak akkor, ha ŐSZINTE!
Aki azt mondja, hogy utál szerelmes lenni, az csak abban a pillanatban gondolja úgy, mert éppen akkor összetörték a szívét vagy nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogyan szeretné. Meg kell tanulni, hogy az élet szeret játszadozni velünk, hol jobb, hol rosszabb lapokat oszt, de minden egyes percből, amit leélünk itt a Földön, tanulni lehet. Sokszor hagyja el a szánkat az a mondat, hogy: ,,Én többet nem leszek szerelmes". Ez butaság. A pillanatnyi rosszat egyszer feldolgozza az ember és ismét ki tudja nyitni a szívét valaki olyan felé, aki ezt megérdemli. Nincs annál szebb, mikor valakivel megoszthatod életed fontos eseményeit, örömeit, bánatait, egyszóval mindent ami TE vagy. Amikor elmondhatod Neki, hogy mennyire szereted és, hogy örülsz, hogy Ő van Neked. Nincs ennél csodálatosabb. Én életemben talán most vagyok másodjára Igazán szerelmes és Igazán boldog. Persze volt sok boldog pillanat az életemben, de ami jelenleg van, az szinte semmihez sem hasonlítható. Ugye azt mondják, hogy sok csalódás után rád fog találni a boldogság. Én december óta érzem ezt a boldogságot és azt kívánom, hogy ez SOHA ne érjen véget. Minden percét imádom, még azt is, amikor apróságokon fennakadunk, mert szerintem szükség van ilyen helyzetekre is. Unalmas lenne, ha mindenben egyet értenénk és ha nem hangzana el más, csak az, hogy: ,,Persze, Kicsim, úgy van".
Vajon honnan tudjuk, hogy meddig tart? Ez egyszerű. Sehonnan! Pont ezért kell minden percet kihasználni arra, hogy kifejezzük a másik iránt érzett szeretetünket, szerelmünket, mert nem tudhatjuk előre, hogy mikor ér véget. Itt jöhetne az a mondat, hogy : ,,Egyszer minden véget ér...". Úgy gondolom, hogy vannak szerelmek, amik egy életen át tartanak. Vannak olyanok is, akik egész életüket együtt élik le, de nem boldogok és vannak olyanok is, akik kevesebb időt töltenek együtt, de azt tökéletes szeretetben és harmóniában. Ha így nézzük a dolgokat, talán a második sokkal jobb.
Mindenki azt szeretné, hogy a kapcsolata örökké tartson, gyerekeik szülessenek, vele öregedjen meg. Tényleg nem lehet ezeket előre kiszámolni, szóval használjunk ki MINDEN PERCET, ami adatik Nekünk!

....Soha nem tudhatjuk, mikor jön el az a bizonyos utolsó perc, amikor más késő mindent elmondani, kifejezni...tehát mondjuk el őszintén az érzéseinket, örüljünk a másiknak és éljünk úgy, hogy a LEGBOLDOGABBAK LEGYÜNK!!!