A blog Facebook oldala.

Ezen a linken elérhető a blogom facebookos oldala: https://www.facebook.com/RoladAlmodomBlogspot
itt is írhattok nekem véleményeket, ötleteket stb:) Nézzetek be, igyekszem 1-2 naponta frissíteni.:)

Álmok.

Most nem az alvás közben történő álmokra gondolok, hanem azokra, amiket meg szeretne az ember valósítani. Sokan úgy gondolják, hogy ő nekik ehhez meg ahhoz nincsen tehetségük, de mégis harcolnak az álmaikért, és amit tudnak meg tesznek érte. Nekem a színészet és az éneklés az álmom. Igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy sikerüljön. Nem könnyű pálya ez, de mégis ér nekem annyit, hogy esetleg más dolgokról lemondjak. Mindig azt hallom, hogy eléggé ,,hülye" szakmát választottam, valaki még azt is mondta, hogy ez nem szakma, de engem nem érdekel, én akkor is mindent meg akarok tenni, mert EZ AZ ÉLETEM! Mások miatt nem fogok lemondani arról, amit én szeretnék, csak mert valakinek nem tetszik. Ha valakinek nem tetszik, az nem az én hibám. Mindenkit más érdekel, mindenkinek mások az álmai, vágyai. Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy ha valami nagyon érdekli őt, és később is ezzel szeretne foglalkozni, akkor tegyen érte, küzdjön és SOHA NE ADJA FEL! :)

A zenéről:)

Sziasztoook!:) Arra gondoltam, hogy ez a bejegyzés, kicsit szólhatna a zenéről. Megosztanám veletek a zenéről alkotott véleményemet, stb.:)
Szóval, nekem az életem a zene, imádok énekelni. Igazából minden stílust meghallgatok, nincs kikötve nálam, hogy most csak pop vagy csak rock. Olyan zenéket hallgatok, amiket szeretek, de ezzel szerintem sok mindenki így van.:D Rengeteg nagyon tehetséges zenész van, de emellett persze sok nem annyira tehetséges is. Senkit sem fogok lehúzni, mert annyira azért nem érdekel, mert ha egy zene nem tetszik, nem hallgatom meg, ennyi.:) Szerintem, ha mindenkinek ugyan olyan lenne a zenei ízlése, a világ borzalmas lenne. Mindenki ugyanazokat hallgatná rongyosra és semmit sem fejlődne a zeneipar:D Ne haragudjatok, hogy ilyen stílusban írok, csak nem igazán tudom, hogy hány évesek olvassák a blogomat, aztán próbálok kicsit ,,tisztelettudó" lenni.:D
Mint már írtam, imádok énekelni, egyik nagy álmom, hogy ezzel foglalkozzak felnőttként. Amiket főként énekelek, azok leginkább külföldi előadóktól van, pl. Adele, Rihanna, Beyonce stb. Magyarokból szeretem az egész régieket is, nem gondolom gáznak, hogy ha egy 16 éves lány mondjuk Cserhátit énekel. Na mindegy, most több nem jut eszembe erről a témáról, remélem nem unalmas, hanem olvasható amiket írok:D Kérhetnék véleményt?:) Köszönöm!
Szép estét!:)

Look♥

Írjatok nekem ez alá a bejegyzés alá, hogy miről szeretnétek történetet olvasni :)) Sok-sok ötletet várok:) Jaaa és egyébként nagyon szépen köszönöm a több mint 930 látogatót, nagyon jól esik!:) puszillak titeket:)

A jó pasi

Sok helyen olvastam, hogy a jó pasi ilyen, a jó pasi olyan. Szerintem evidens, hogy mindenkinek más számít jónak:) Csomó lány képes ezen összeveszni, mert éppen a csaj barátnőjének nem jön be az ő ,,kiszemeltje". Mindenkinek más az ideál, az úgynevezett álompasi. Jó, persze előfordulhat, hogy két barátnő ugyanabba a fiúba szeret bele. Ebből mindig csak a veszekedés van, mert egyikük sem tud a srácról lemondani, és összevesznek, hogy most kié legyen. Szerintem, ha két igazán jó barátnőről van szó, mindketten elfelejtik a srácot, és megőrzik a barátságukat, mert lehet az a pasi Magyarország leghelyesebbje, két barátnőt akkor sem választhat ilyen szét.Megjegyzem, ez tényleg csak akkor működik, ha erős a barátságuk.
 Ennyi lenne az én elmélkedésem, kommentbe írhatnátok nekem, hogy miről írjam a következő bejegyzésemet!:) Kíváncsi vagyok, hogy Titeket mi érdekel! :))

Köszönöööööm:)

Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm Nektek a több mint 850 fölötti látogatottságot, hihetetlenül jól esik!:) Aki szeretne, az írhat véleményt a bejegyzések alá! :))
Még egyszer nagyon köszönöm, nézzétek majd a többi bejegyzésem is, ígérem lesznek köztük jók:)

Remény..

Tudjátok, hogy mindig van remény! Akkor is, mikor már úgy érzed, nincs elég erőd, legszívesebben feladnád a küzdelmet. A remény az, ami itt tart téged a Földön a legrosszabb pillanatokban is. Soha ne add fel.

Kicsit féltem...

Kint sétáltunk Regivel a parkban, beszélgettünk, hülyéskedtünk, mint minden velünk egykorú lány. Kb. 10 perce lehettünk kint, észrevettünk egy kissé furcsa embert. Fel-alá sétált, kiabált, káromkodott, szóval totálisan nem normálisan viselkedett. Az egyik legundorítóbb, hogy beszólogatott a kis gyerekeknek és az idősebbeknek is. Azonnal mondtam Reginek, hogy mielőtt még belénk kötne, húzzunk el innen nagyon gyorsan, de ő mondta, hogy nem kell félnünk, maradjunk nyugodtan. Hát persze...aha. El sem telt még 5 perc se, de már odajött hozzánk, és undorító, trágár szavakat használva kezdte el ecsetelni, hogy mi milyen rondák vagyunk, hogy nem ér az életünk egy forintot sem és még különböző "aranyos'' dolgokat vágott oda hozzánk. Egy kis ideig nem tudtuk eldönteni, hogy most nevessünk, vagy inkább menjünk el onnan és hagyjuk ott. Döbbenten álltunk, hallgattuk a szövegelést. Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy nem kéne ott maradnunk, mert mi van ha még jobban bekattan és esetleg olyat tesz velünk, amit mi nem akarunk. Megfogtam barátnőm karját, hogy most azonnal elrángassam onnan, de ekkor kitört belőle a röhögés. Nem mertem a csávóra nézni, de el tudtam képzelni, hogy mit reagált erre. Mondtam magamban, hogy Regi biztos, hogy nem normális... Ő nem fél?
Kicsivel később, a srác és Regi összenevettek, és felém fordultak. Az volt az a pillanat, hogy nem értettem semmit... Aztán leesett, hogy csak rám akartak ijeszteni. Mit mondjak? Sikerült... Megkérdeztem tőlük, hogy ezt mégis miért kaptam? A válasz csak ennyi volt: ,,Jajj csajszi, ne csináld már, csak poén volt." Köszi, jó vicc tényleg. Kiderült, hogy a srác Regi egyik régi ismerőse, aki színésznek tanult, és rajtam próbálta ki az ,,undorító vagyok, mindenkit szidok,, figuráját. Köszi srác, köszi.:D

/kitalált történet/

Az élet, mint játék

Kedves Naplóm!
Nem tudom, hogy szokás e egy naplónak bemutatkozni, de én azért megteszem. Annának hívnak. 17 éves vagyok és nagyon szeretek élni. Nem veszem túl komolyan az életet, hiszen úgy is csak egyszer élünk, hát akkor éljünk úgy, ahogy nekünk a legjobb. Az élet egy játék lenne? Sokan, velem együtt, úgy gondolják, hogy az életben nincs semmi szomorúság, gyötrelem, csak a boldogság van és a játék. Tudjuk mindannyian, hogy ez azért nem így van, mégis szerintem így sokkal jobb felfogni az életet, mintha csak siránkoznék egész nap, hogy miért nem történik velem semmi izgalmas.
Minden nap egy új esély, új játék. Mivel nem tudhatjuk előre, hogy mikor távozunk a Földről, úgy gondolom, minden napot ki kell használni. Azokkal kell lenni, akiket szeretünk, akik fontosak nekünk(és ezt tudatni is velük!!!) és nem kell azzal foglalkozni, aki csak hátráltat bennünket!
Az élet a legnagyobb ajándék, amit egy ember kaphat, így ne fecséreld el rossz pillanatokra!
Élj, szeress, csak ezeket tartsd a szemed előtt, és hihetetlenül boldog leszel! :)