Kint sétáltunk Regivel a parkban, beszélgettünk, hülyéskedtünk, mint minden velünk egykorú lány. Kb. 10 perce lehettünk kint, észrevettünk egy kissé furcsa embert. Fel-alá sétált, kiabált, káromkodott, szóval totálisan nem normálisan viselkedett. Az egyik legundorítóbb, hogy beszólogatott a kis gyerekeknek és az idősebbeknek is. Azonnal mondtam Reginek, hogy mielőtt még belénk kötne, húzzunk el innen nagyon gyorsan, de ő mondta, hogy nem kell félnünk, maradjunk nyugodtan. Hát persze...aha. El sem telt még 5 perc se, de már odajött hozzánk, és undorító, trágár szavakat használva kezdte el ecsetelni, hogy mi milyen rondák vagyunk, hogy nem ér az életünk egy forintot sem és még különböző "aranyos'' dolgokat vágott oda hozzánk. Egy kis ideig nem tudtuk eldönteni, hogy most nevessünk, vagy inkább menjünk el onnan és hagyjuk ott. Döbbenten álltunk, hallgattuk a szövegelést. Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy nem kéne ott maradnunk, mert mi van ha még jobban bekattan és esetleg olyat tesz velünk, amit mi nem akarunk. Megfogtam barátnőm karját, hogy most azonnal elrángassam onnan, de ekkor kitört belőle a röhögés. Nem mertem a csávóra nézni, de el tudtam képzelni, hogy mit reagált erre. Mondtam magamban, hogy Regi biztos, hogy nem normális... Ő nem fél?
Kicsivel később, a srác és Regi összenevettek, és felém fordultak. Az volt az a pillanat, hogy nem értettem semmit... Aztán leesett, hogy csak rám akartak ijeszteni. Mit mondjak? Sikerült... Megkérdeztem tőlük, hogy ezt mégis miért kaptam? A válasz csak ennyi volt: ,,Jajj csajszi, ne csináld már, csak poén volt." Köszi, jó vicc tényleg. Kiderült, hogy a srác Regi egyik régi ismerőse, aki színésznek tanult, és rajtam próbálta ki az ,,undorító vagyok, mindenkit szidok,, figuráját. Köszi srác, köszi.:D
/kitalált történet/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése