Magány

A magány sok mindent ki tud váltani az emberből...legtöbbször a menekülést. Menekülés egy rossz kapcsolatba,  egy rossz társaságba...mindegy hova, csak meneküljünk. Általában ezeknek a meneküléseknek nem lesz jó végük, több szenvedést élünk át, mintha hagynánk, hogy lecsengjen bennünk a fájdalom. Pedig a fájdalmat mindenképpen végig kell élnünk, nem tudunk előle elbújni, bármennyire is próbáljuk. Amíg nem dolgozzuk fel, meg fogja keseríteni minden napunkat. Jobb túl lenni rajta minél előbb és nem a végtelenségig húzni.
A magányos ember sokszor csak ül, és annyira üresnek érzi magát, hogy szinte csak az tartja életben, hogy levegőt vesz...semmi nem érdekli olyankor. Nem kívánja az ételt, nem tud semmin sem nevetni, nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz holnap vagy a jövőhéten..csak él benne a Nagyvilágba és nem törődik semmivel.
Egy régi barátom szavaival élve: ,,A magányba vagy belebetegszel vagy megtanít egymagadban helytállni!"
Szerintem ez nagyon igaz...a te kezedben van a döntés, hogy hagyod-e, hogy felőröljön téged vagy pedig talpra állsz. Persze sokszor nem tudsz majd helyesen dönteni, de mindig lebegjen a szemed előtt az, hogy érdemes-e beleőrülnöd a dolgokba. Válasz: NEM!!!! Nem érdemes, csakis magadat bántod, ezzel másnak nem okozol rosszat, ezt megtanultam! Ha szenvedsz és gyötröd magad, attól nem lesz jobb. Igenis talpra kell állni még akkor is, mikor menekülnél...Fontos, hogy találj valakit, akinek kibeszélheted magadból a fájdalmat, hátha ettől kicsit megkönnyebbülsz, de semmiképpen ne fojtsd magadba!!!
Ha úgy érzed, hogy tovább már nem tudod elviselni, írd le egy lapra a gondolataidat, aztán fogd meg és égesd el... Azzal, hogy elégeted, ,,elszállnak" a problémák és tisztábban tudsz gondolkodni. Jó, nyilván nem fognak elszállni a gondok, de kicsit talán megkönnyebbülsz és erőt tudsz venni magadon! :)

,,Hosszú az út, de megéri egy kicsit szenvedni,
 Ha utána minden nap képes vagy önfeledten nevetni!" /B/

Elmélkedés again..

Ülök a szobámban és csak bambulok magam elé...próbálok rájönni, hogy mit kezdjek magammal, az érzéseimmel...legszívesebben kivágnám őket a francba, de hát ugye ezt nem lehet. Abban reménykedek, hogy egy reggel( remélem hamarosan), úgy fogok felébredni, hogy ismét azt tudom mondani: BOLDOG VAGYOK!
Kellenek az emberek életébe nehéz időszakok, de sajnos van az a pillanat amikor már mindent rossznak érzel, a jóban is csak a rosszat látod...ilyenkor kéne egy nagy levegőt venni és megoldást keresni a problémákra. Azt vettem észre, hogyha keresem a megoldást, sosem találom meg, általában csak úgy beugrik a fejembe egy ötlet és megvalósítom.
Mindenhol csak szerelmeseket, boldog embereket látok és bevallom őszintén, ilyen lelkiállapotban ez nagyon tud idegesíteni, holott nagyon tudok örülni más emberek boldogságának. Én is szeretnék újra egyenesbe jönni, szeretnék önfeledten nevetni, szeretnék szeretve lenni! :)
Addig is amíg várok, megpróbálom örömömet lelni az apró dolgokban...de az ember csak ritkán értékeli az apróságokat, a rohanó hétköznapokon csak elmegy mellettük, pedig igenis fontos dolgok!

Csatolnék egy pár képet, amin inspiráló szövegeket találtok! További szép estét!