Énekérettségi

Sziasztook!:) Holnap érettségizem énekből, kicsit félek. Bármennyire is könnyűnek hangzik, nem olyan egyszerű, mint sokan gondolják. Kérlek titeket, hogy drukkoljatok nekem, nagyon sokat számít ez nekem a továbbtanulásban majd!
Ha lement az érettségi, hozok nektek egy rövid kis történetet, hogy miről, az legyen meglepi:) Egyébként ti is írhattok nekem ötleteket ezen az oldalon kommentárba, vagy pedig a https://www.facebook.com/RoladAlmodomBlogspot Facebook oldalon:)

Remélem mindenkinek jól telt a hosszú hétvége és kipihentétek magatokat!:) Holnaú újra suli/munka, de már kevesebb, mint egy hónap van a suliból, úgy hogy a sulisoknak kitartást!:)
xx Barbuu

Első nap az iskolában

Kicsit megijedtem, mikor beléptem a tanterembe. Sehol egy ismerős arc, egy megnyugtató tekintet.. de hát ilyen ha az ember iskolát vált. Leültem egy lány mellé, aki ugyan kissé furcsán nézett rám, de egy kis idő után úgymond megszokott :) Becsengettek..belépett a tanár, aki egy elég magas, őszes hajú férfi volt. Először észre se vett engem, csak kb. az óra utolsó 15 percében szólított fel. Megkérdezte a nevem és hogy melyik iskolából jöttem. Én illedelmesen válaszoltam aztán félénken visszaültem. Mindenkinek ilyen nehéz az első nap vagy csak én vagyok ilyen szerencsés? - gondoltam magamban. A szünetben pár lány kedvesen odajött és érdeklődve kérdezgettek. Kezdtem egyre jobban érezni magam. Láttam rajtuk, hogy már megbarátkoztak azzal a gondolattal, hogy mostantól lesz egy új lány.Minden szünetben volt kivel beszélgetnem és kezdtem érezni, hogy elfogadnak. Ez nagyon jó érzés, mivel nem nagyon szoktak manapság egy új lányt befogadni az emberek, főleg nem úgy, hogy az év végén jött. Nekem szerencsém volt. Kicsöngetéskor kimentem a folyosóra és körbenéztem. Mindenki csoportokban mászkált vagy éppen a padokon ült, csak én éreztem kicsit egyedül magam. Elbambultam és néztem a boldog arcokat, észre sem vettem, mikor valaki megkocogtatta a vállam. Az egyik osztálytársam, Dani volt az, megkérdezte tőlem, hogy miért állok az ajtóban bús komor arccal. A válaszom ennyi volt: ,, Új vagyok, alig ismerek valakit, és kicsit furcsán érzem magam amiatt, hogy mindenkit vidámnak látok, én pedig itt állok egyedül." Nagyon aranyos volt és megnyugtatott, hogy hamar befogok illeszkedni és barátokat is fogok találni. Jól esett, hogy ilyen dolgokat mondott, kicsit meg is nyugodtam. Mikor hazaértem, elmeséltem anyuéknak, hogy milyen volt az első nap és hogy bár nem igazán ismerem az osztályom, már most látom rajtuk, hogy nagyon összetartóak és könnyen tudnak egy ilyen ,,rendkívüli,, esethez is alkalmazkodni, mint egy új osztálytárs érkezése. Anyuék örültek, hogy viszonylag jól telt az első nap és annak is, hogy egy ilyen jó osztályba kerültem. Nincs is annál jobb, mikor belépsz valahova és azt érzed, hogy na, talán itt elfogadnak, úgy ahogy vagy, itt talán szeretni fognak.:)

Iskolai problémák

Egy elég sokunkat érintő problémáról szeretnék most Nektek írni. Ugye a sulikban elég sokan vannak, akik bántják a másikat, de közben azzal nem foglalkoznak, hogy ez a másiknak hogy esik. Szerintem ez egy nagyon undorító dolog, mert olyan dolgokért nézik le és bántják az embert, amiről vagy nem tehet, vagy éppen pont azon a napján kapták el, amikor semmi sem jön össze neki és hülyeségeket beszél stb. A mai világban nagyon előítéletesek az emberek, ha meglátnak valakin egy ragyát, képesek annyira felnagyítani a dolgot, hogy az az ember biztos leprás, most mondtam valamit. Engem személy szerint nagyon zavar az, hogy az emberek nagy része tényleg nem gondol a másik félre, konkrétan nagy ívben lesz*rja, ha a másiknak rosszul esik valami. Foghatnánk arra, hogy ilyenek a mai tizenévesek, de ezt nem lehet csak ennyivel elintézni. Igenis ha akarnának, tudnának ezen változtatni. Arra is gondoltam már, hogy úgy érzik, hogy ettől nagyon menők lesznek a haveri körökben, hogy ,,de jó, leoltottam egy embert", de el kéne hinniük, hogy nem lesznek ettől nagyobbak, sőt sok ember szemében pont ezzel a viselkedéssel ássák el magukat. Senki sem tökéletes, mindenkinek vannak hibái és én úgy gondolom, hogy ha valakit szeretünk, akkor a hibáival együtt kell elfogadni őt, de ugye nem feltétlenül kell mindenkit szeretni, csak akkor sem kellene piszkálni. Minden iskolában ismerős gondolom az, hogy egy nem annyira csinos és szép lányt kinevetnek és csúfolják őt. Lehet, hogy ez a lány azért jár nem olyan márkás ruhákban, mert nem telik rá, de ettől még lehetnek benne olyan értékek, amik a pénznél is fontosabbak. Ezek az emberek, akik általában összefognak másokkal, és többen piszkálnak egy embert, visszakapják elég csúnyán az élettől, és akkor talán rájönnek, hogy hogy is kellett volna viselkedni. A személyes dolgokra nem térnék ki, most csak felszínesen érintettem pár olyan dolgot, ami szerintem rajtam kívül elég sok embert zavar!

féleeeeeek

Húúú, holnap matek kis érettségi és féleeeeeeeeeeeeeeeeeek.:|| Légyszi szurkoljatok nekem, ígérem ahogy lement ez a sz*r blogolok többet!:) Addig is puszi mindenkinek és köszönöm, azoknak akik megnézték eddig a blogom!:)

ááááááááááá, kész vagyok nagyooooon:///

♥

Helloooo.:) Tudom, hogy már elég régóta nem írtam Nektek.:/ Nemsokára hozok nektek egy történetet!! :) Addig is olvasgassátok a régieket, ha még esetleg nem olvastátok!