Első nap az iskolában

Kicsit megijedtem, mikor beléptem a tanterembe. Sehol egy ismerős arc, egy megnyugtató tekintet.. de hát ilyen ha az ember iskolát vált. Leültem egy lány mellé, aki ugyan kissé furcsán nézett rám, de egy kis idő után úgymond megszokott :) Becsengettek..belépett a tanár, aki egy elég magas, őszes hajú férfi volt. Először észre se vett engem, csak kb. az óra utolsó 15 percében szólított fel. Megkérdezte a nevem és hogy melyik iskolából jöttem. Én illedelmesen válaszoltam aztán félénken visszaültem. Mindenkinek ilyen nehéz az első nap vagy csak én vagyok ilyen szerencsés? - gondoltam magamban. A szünetben pár lány kedvesen odajött és érdeklődve kérdezgettek. Kezdtem egyre jobban érezni magam. Láttam rajtuk, hogy már megbarátkoztak azzal a gondolattal, hogy mostantól lesz egy új lány.Minden szünetben volt kivel beszélgetnem és kezdtem érezni, hogy elfogadnak. Ez nagyon jó érzés, mivel nem nagyon szoktak manapság egy új lányt befogadni az emberek, főleg nem úgy, hogy az év végén jött. Nekem szerencsém volt. Kicsöngetéskor kimentem a folyosóra és körbenéztem. Mindenki csoportokban mászkált vagy éppen a padokon ült, csak én éreztem kicsit egyedül magam. Elbambultam és néztem a boldog arcokat, észre sem vettem, mikor valaki megkocogtatta a vállam. Az egyik osztálytársam, Dani volt az, megkérdezte tőlem, hogy miért állok az ajtóban bús komor arccal. A válaszom ennyi volt: ,, Új vagyok, alig ismerek valakit, és kicsit furcsán érzem magam amiatt, hogy mindenkit vidámnak látok, én pedig itt állok egyedül." Nagyon aranyos volt és megnyugtatott, hogy hamar befogok illeszkedni és barátokat is fogok találni. Jól esett, hogy ilyen dolgokat mondott, kicsit meg is nyugodtam. Mikor hazaértem, elmeséltem anyuéknak, hogy milyen volt az első nap és hogy bár nem igazán ismerem az osztályom, már most látom rajtuk, hogy nagyon összetartóak és könnyen tudnak egy ilyen ,,rendkívüli,, esethez is alkalmazkodni, mint egy új osztálytárs érkezése. Anyuék örültek, hogy viszonylag jól telt az első nap és annak is, hogy egy ilyen jó osztályba kerültem. Nincs is annál jobb, mikor belépsz valahova és azt érzed, hogy na, talán itt elfogadnak, úgy ahogy vagy, itt talán szeretni fognak.:)