Esti filó..

Sziasztok! :)
Fúú, nagyon régen blogoltam utoljára! Rengeteget rohangálok mostanában, eléggé leköt a suli, az éneklés, a színház. :)
Elég sokat gondolkozom mostanában, hogy hogyan tudnék még teljesebb és boldogabb életet élni, és arra jutottam, hogy ehhez bőven elég az, ha önmagamat adom(ahogyan eddig is) és mindent szívből csinálok!
Próbálom magamat biztatni és elhinni, hogy igen is képes vagyok megcsinálni mindazt, amit elterveztem. Úgy gondolom, hogy csak így sikerülhet! Hinni kell saját magunkban és sosem szabad feladni a reményt és a magunkba vetett hitünket!!! :)

Végigküzdöttél már sok-sok nehéz időt, ugye?
Bizony. Te talpra estél. Talán nem volt leányálom, s
nem is tudtad mindig, mit tegyél. De sikerült kitalálnod,
merre lépj. Különösen, ha sikerült megőrizned
humorod, s nem veszett el mosolyod.

“A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy rózsaszínű szemüveget hordunk és úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben volna.
A ‘positum’ latin szó jelentése: az, ami van.
Pozitívnak lenni tehát azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami van és aztán továbblépünk.”

Magány

A magány sok mindent ki tud váltani az emberből...legtöbbször a menekülést. Menekülés egy rossz kapcsolatba,  egy rossz társaságba...mindegy hova, csak meneküljünk. Általában ezeknek a meneküléseknek nem lesz jó végük, több szenvedést élünk át, mintha hagynánk, hogy lecsengjen bennünk a fájdalom. Pedig a fájdalmat mindenképpen végig kell élnünk, nem tudunk előle elbújni, bármennyire is próbáljuk. Amíg nem dolgozzuk fel, meg fogja keseríteni minden napunkat. Jobb túl lenni rajta minél előbb és nem a végtelenségig húzni.
A magányos ember sokszor csak ül, és annyira üresnek érzi magát, hogy szinte csak az tartja életben, hogy levegőt vesz...semmi nem érdekli olyankor. Nem kívánja az ételt, nem tud semmin sem nevetni, nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz holnap vagy a jövőhéten..csak él benne a Nagyvilágba és nem törődik semmivel.
Egy régi barátom szavaival élve: ,,A magányba vagy belebetegszel vagy megtanít egymagadban helytállni!"
Szerintem ez nagyon igaz...a te kezedben van a döntés, hogy hagyod-e, hogy felőröljön téged vagy pedig talpra állsz. Persze sokszor nem tudsz majd helyesen dönteni, de mindig lebegjen a szemed előtt az, hogy érdemes-e beleőrülnöd a dolgokba. Válasz: NEM!!!! Nem érdemes, csakis magadat bántod, ezzel másnak nem okozol rosszat, ezt megtanultam! Ha szenvedsz és gyötröd magad, attól nem lesz jobb. Igenis talpra kell állni még akkor is, mikor menekülnél...Fontos, hogy találj valakit, akinek kibeszélheted magadból a fájdalmat, hátha ettől kicsit megkönnyebbülsz, de semmiképpen ne fojtsd magadba!!!
Ha úgy érzed, hogy tovább már nem tudod elviselni, írd le egy lapra a gondolataidat, aztán fogd meg és égesd el... Azzal, hogy elégeted, ,,elszállnak" a problémák és tisztábban tudsz gondolkodni. Jó, nyilván nem fognak elszállni a gondok, de kicsit talán megkönnyebbülsz és erőt tudsz venni magadon! :)

,,Hosszú az út, de megéri egy kicsit szenvedni,
 Ha utána minden nap képes vagy önfeledten nevetni!" /B/

Elmélkedés again..

Ülök a szobámban és csak bambulok magam elé...próbálok rájönni, hogy mit kezdjek magammal, az érzéseimmel...legszívesebben kivágnám őket a francba, de hát ugye ezt nem lehet. Abban reménykedek, hogy egy reggel( remélem hamarosan), úgy fogok felébredni, hogy ismét azt tudom mondani: BOLDOG VAGYOK!
Kellenek az emberek életébe nehéz időszakok, de sajnos van az a pillanat amikor már mindent rossznak érzel, a jóban is csak a rosszat látod...ilyenkor kéne egy nagy levegőt venni és megoldást keresni a problémákra. Azt vettem észre, hogyha keresem a megoldást, sosem találom meg, általában csak úgy beugrik a fejembe egy ötlet és megvalósítom.
Mindenhol csak szerelmeseket, boldog embereket látok és bevallom őszintén, ilyen lelkiállapotban ez nagyon tud idegesíteni, holott nagyon tudok örülni más emberek boldogságának. Én is szeretnék újra egyenesbe jönni, szeretnék önfeledten nevetni, szeretnék szeretve lenni! :)
Addig is amíg várok, megpróbálom örömömet lelni az apró dolgokban...de az ember csak ritkán értékeli az apróságokat, a rohanó hétköznapokon csak elmegy mellettük, pedig igenis fontos dolgok!

Csatolnék egy pár képet, amin inspiráló szövegeket találtok! További szép estét!

Elgondolkodtató.

Ma ezzel a képpel találkoztam az interneten. Azon gondolkoztam, hogy megosztom Veletek a gondolataimat.

Nos.. Szerintem ez a kép elmond mindent. Lehet szó bármilyen kapcsolatról (barátság,  szerelem), ha egyszer elvesztettük a másik félbe vetett bizalmunkat, onnantól kezdve vagy sehogy, vagy csak nagyon nehezen tudjuk azt a kapcsolatot újra építeni. Minden emberi kapcsolat alapköve a bizalom. Ha ez nincs meg, nincs mire építeni és borul az egész. Fontos, hogy megismerd annyira a másik félt,  hogy el tudd dönteni,  hogy bízhatsz e benne vagy sem. Sajnos rengeteg ember képes megjátszani azt, hogy mennyire megbízható, különböző dumákkal elhiteti veled, hogy benne megbízhatsz,  aztán pedig jön a koppanás,  hogy hoppá,  mégse. Nem szeretem ezeket az embereket, szerintem mindig, minden helyzetben önmagunkat kell adnunk, nagyon fontos az első benyomás,  az első kialakított vélemény rólunk. Persze ez idővel változhat,  negatív és pozitív irányba is, de általában az emberekben megmarad az a bizonyos első dolog. :)
Fontos még az is, hogy csak olyan dolgot ígérj meg, amiről tudod, hogy teljesíteni is fogod. Senkinek sincsen szüksége hamis ígéretekre. Jobb, ha őszinte vagy!!!

Lényeg,  hogy ne színészkedj, és úgy építsd a kapcsolataidat, hogy véletlenül se tudjanak átverni. Igen, itt jön az a HATALMAS mondat, hogy de hát ez lehetetlen.:O
Nyilván nem lehet az ilyeneket minden esetben elkerülni,  de ha az ember óvatos,  több csalódástól meg tudja magát kímélni.

Ennyi lett volna ez a kis elmélkedés,  vélemény kifejtés.  Remélem tetszett, bármi ötletetek van esetleg további témákról, írjátok meg kommentben! :)

Köszönöm,  hogy elolvastad! :) ♡

Jó kérdés..

Egy remek kérdést találtam ma az interneten...

Szakadék szélén állsz. Két ember kezét fogod. Az egyiket te szereted a másik pedig téged szeret. Melyiket húzod vissza?

Ez a kérdés nagyon elgondolkodtatott..szerintem erre nincsen jó válasz. Azt biztosan nem engednéd el, akit szeretsz, mert nélküle nincs értelme az életednek, de aki pedig téged szeret, az törődik veled a legjobban. Kíváncsi lennék, hogy pár ember mit tudna erre válaszolni.

Másik remek kérdés, ami szintén megfogalmazódott bennem a mai nap folyamán, hogy vajon miért van az, hogy eltaszítjuk magunktól azt, aki bármit megtenne értünk, viszont akiért mi tennénk meg akármit, az eltaszít minket. Az élet néha olyan feladatok elé állít, amiről először biztosan azt mondod, hogy nem fogod tudni megcsinálni. Pedig mindenre van megoldás, csak kicsit bele kell látni a dolgokba és nem felszínesen gondolkodni...ami sokszor persze nehéz, mert ugye mennyivel könnyebb azt mondani, hogy: ,,Ez nem megy,áh, feladom.", mint azt, hogy: ,,Igen, nehéz lesz...de küzdök, amíg csak lehet!"
Akármennyire is nehéz valami, mindig tudni kell felállni, és csak azért is megcsinálni. Nekem van egy remek barátnőm, aki segít nekem túlélni a legnehezebb napokat és ez fordítva is így van! Lelkileg tudjuk egymást támogatni és kiállni a másikért! Nagyon fontos, hogy mindig legyen melletted valaki, akire számíthatsz!

Az élet nem szívatni akar, hanem csak tesztelni...ha valami nem jön össze, annak oka van, valami jobb várhat rád. Sokan erre azt mondanák, hogy hülyeség, mert miért ne lenne jó, az amit én szeretnék?! Pedig lehet olyan, hogy te azt gondolod, hogy ez a legtökéletesebb dolog a számodra, aztán utólag rájössz, hogy áh, inkább mégis el kellett volna felejtenem...

Valaki mondja el nekem, hogy miért ilyen nehéz dolog a felejtés? Erre még nem sikerült rájönnöm és azt hiszem, soha nem is fogok. Miért van az, hogy gondolsz valakire, elalszol, felébredsz, aztán megint gondolsz rá, napról napra nehezebbnek érzed, majd még nehezebbnek és ez így megy addig, amíg el nem felejted...de amíg nem felejted el, minden nap ott van a fejedben, gondolsz a közös emlékekre, egy-egy felejthetetlen napra, amikor úgy érezted, hogy nálad boldogabb nincs a Földön. Aztán ezek elmúlnak és teljesen egyedül érzed magad. Amíg nem tudsz felállni és azt mondani: ,,Igen, jól vagyok, már nem fáj annyira!", addig csak a negatív dolgokat fogod látni, pedig mára megtanultam, hogy igenis mindenben meg kell találni a pozitívat, mert ez reményt adhat az eléd gördült nehézségekhez!!!!

Köszönöm szépen, hogy ha elolvastad ezt a kis elmélkedésemet! Ha bármi hozzáfűzni valód van, nyugodtan írj egy kommentet, szívesen olvasnám! :)

Szép estét, Sziasztok!

CsiniBabák - Isztambul

Ez egy formáció, amiben én is benne vagyok! Látogassatok el a CsiniBabák  oldalára és ha tetszik, amit csinálunk, kérlek nyomjatok egy lájkot! :) https://www.facebook.com/csinibabakprodukcio?fref=ts

Ez a produkció kb. 3 hete alakult meg! :)

Köszönöm mindenkinek előre is! Nekem ez nagyon fontos, mert imádok énekelni!!! :)

Csodás utazás ♡

Június 13-án célba vettünk egy gyönyörű helyet, Bulgáriát. Mi Sunny Beachen, Burgastól kb. 50 percre szálltunk meg egy csodálatos szállodában, közvetlenül a tenger mellett. Életemben most voltam először tengerpartnál nyaralni és nagyon jó élmény volt, sosem felejtem el. A kék tenger, a gyönyörű, puha homok, a kagylók...egyszerűen varázslatos. Pár napja azon gondolkodom, hogy nagyon szeretnék visszamenni...
A szálloda animátorai nagyon kedvesek, segítőkészek voltak, rengeteget beszélgettem velük, volt, hogy velük mentünk bulizni. :)
A bulgár ételek közül volt, ami nem annyira ízlett, de hát a bulgár fűszerezés eléggé eltér a magyartól, szóval szerintem érthető.
Összegezve, csodálatos 8 napot töltöttünk Bulgáriában, amit azt hiszem, sosem fogok elfelejteni. :)
Mindenkinek csak ajánlani tudom Sunny Beachen, a Burgas Beach Hotelt.

Pár kép Sunny Beachről: