Az elmúlt 6 nap nem igazán volt valami érdekes, nem történt semmi, viszont ma egy hatalmas nagy hír fogadott, ahogy Kriszti a kapunkhoz ért. Kicsit megijedtem, hogy mi történhetett, úgy, hogy be engedtem a házba. Alig kapott levegőt úgy hadarta, hogy mi történt. Látszott a szemén, hogy mindjárt elszáll a boldogságtól.
- Barbara nem hiszed el mi történt. Úr Isten áh nem hiszem el .- mondta ugrálva.
- Krisztina mi történt? Mondd már, mert megöl a kíváncsiság.
- Képzeld el, hogy Peti megcsókolt tegnap délután. El sem hiszem, olyan boldog vagyok. Ez a srác..
Folytatta volna, de akkor anyu beállított a konyhába, így hirtelen abbahagyta a mesélést. Anyu kicsit érdekesen nézett rá, mert ilyen gyorsan elhalkult, azt hitte, hogy valami gond van,de megnyugtattuk,hogy nincsen semmi probléma,csak lányos dologról van szó,amit szeretnénk kettesben megbeszélni. Láttam, hogy nem esik neki valami jól ez a kijelentés, de hát ez volt az igazság. Végül is anyu kettesben hagyott minket, így folytatta a beszámolóját.
- Szóval ez a srác egy álom. Annyira aranyos és udvarias, ritka manapság az ilyen fiú. Tegnap délután elvitt engem az állatkertbe végig fogta a kezem. Nagyon szerelmes vagyok Barby. :)
- Juj ez annyira jó, nagyon örülök, hogy ilyen boldog vagy. - mondtam mosolyogva.
Megmondom őszintén, kicsit félek, hogy engem már nem fog úgy szeretni és új barátjával lesz inkább, mint velem. Persze ez természetes, hogy vele többet van, de nem szeretném, hogy egy srác kettőnk közé álljon.
Mikor én összejöttem Dáviddal (igen. Ő a barátom, végre megtudhattátok a nevét.(: ), akkor nagyon próbáltam arra odafigyelni,hogy ne hanyagoljam el a barátnőmet,remélem ő is ügyel erre.:)
Minden kicsi részletet elmesélt a találkáról. Valamennyire ismerem már Pétert, hiszen lassan egy éve az osztálytársam, de ezt sosem gondoltam volna róla, hogy ilyen figyelmes.:)
Mikor elindultunk a suliba, leszakadt az ég körülbelül. Zuhogni kezdett az eső, villámlott és dörgött. Gyorsan visszaszaladtunk a házunkhoz, és megkértem aput, hogy dobjon el minket a suliig. Kissé vizesen (ugye amíg visszafutottunk megáztunk), de megérkeztünk. A többiek hasonlóan festettek, mint mi. A lányoknak lefojt a sminkjük, a fiúk meg hiába csinálták meg a hajukat, a víz elrontott mindent. Esküszöm, néha a fiúk hisztisebbek mint a lányok.
Matyi prüszkölve jött oda hozzám.
- Mi az Matyi? Látom kicsit megfáztál.
- Hát igen haaaaaaaapciiii...brrrr, de ráz a hideg,tuti beteg leszek ettől a hülye esőtől.
- Menj haza és feküdj be az ágyba. :) Majd adom neked a leckét;) Tudom,hogy borzalmas,hogy pár napig nem lehetsz okos,de nyugodj meg,majd mi okosak leszünk helyetted is:D - mondtam viccelődve.
- Ha- ha vicces vagy Barby.. :) - mondta Matthew gúnyosan.
- De most tényleg Matyi.. néha te is pihenhetsz.:D
- Na jó, talán igazad van.. felhívom anyut,hogy jöjjön értem. :/
- Rendben, jobbulást. :)
- Sziasztok srácok, hazamentem,mert nem érzem valami jól magam. - mondta kissé sápadtan.
- Szia, jobbulást. - mondta Peti.
Azt vettem észre Krisztin, hogy még akkor is elolvad, ha Ő megszólal. Kis szerelmes. :)
A suliban ma elég kemény nap volt, sőt még az eső is esett délelőtt, így nyomottak voltunk mindannyian. Matekból dolgozat volt.. hát, erre had ne mondjak semmit. Nagyon rosszul sikerült, mint már mondtam, nem erősségem a matek. :/ Angolból felelés volt,5öst kaptam. :)) Juppiii.
A többi óra viszont már laza volt. Énekórán mindenki megcsillogtatta az énektudását, ami nem meglepő mivel zenés suli, majdnem minden órán valaki vagy valakik kiállnak és énekelnek az osztály előtt. :)
Ma én voltam a soros. Nagyon szeretek énekelni, de közönség előtt eléggé szégyenlős vagyok, ami persze most is kijött rajtam. Remegett a lábam, izzadt a tenyerem, levert a víz, szóval minden bajom volt. A tanárnő nyugtatgatott, hogy készüljek fel arra, ha én énekes szeretnék lenni, akkor több százezer ember előtt kell majd énekelnem. Tényleg megnyugodtam, gondolhatjátok. :) Na, mindegy, elénekeltem egy musical számot, egy népdalt és egy mai pop számot. A többiek tapssal jutalmaztak, ami igazán jól esett. :)
Ebédszünetben lementem az udvarra kicsit levegőzni, Stella-t rángattam magammal. :) Még mindig elég csöndes, visszahúzódó, de próbálom neki mondogatni, hogy nyíljon meg annak,akit tényleg közel érez magához,mert elég jó osztályban van,itt nem kell félni. Csak annyi a gáz, hogy Stellának nem nagyon volt sosem barátja és úgy érzi, hogy őt senki sem szereti, pedig én bírom nagyon őt. :) Remélem, ezt ő is érzi. 15 percig nagyon jókat beszélgettünk. Mesélt a családjáról és a szabadidejéről. Van egy 2 éves kishúga. Iszonyat édes kislány, egyszer mikor voltam náluk, nagyon sokat játszottam vele. :) Még nem beszél csak egy-két szót, de nagyon rosszcsont és alig lehet őt utolérni. Sosem marad 5 percnél többet egy helyben, mondjuk ilyen korban ez teljesen természetes.
Szünet végén még gyorsan vettem a büfében egy innivalót. Becsengőkor szaladtunk a terembe, pont beértünk a tanár előtt. Necces volt mit ne mondjak:)
A tanár úr próbált az osztályban rendet tenni, mert kicsit hangosan beszélgettünk, pedig rólunk az a hír megy, hogy milyen szófogadó osztály vagyunk, de hát néha mi is lehetünk rosszak, nem? :)
Nem nagyon szeretek a suliról írni, mert az órák nem a legizgalmasabban zajlanak, de persze ha van valami történés azonnal leírom.
Suli után, mikor hazaértem, anyuval leültem a konyhába ebédelni. Apu sajnos még dolgozott, így ő nem tarthatott velünk. Elmeséltem anyának, hogy mi volt ma a suliban (ez a szokásos ,,semmi nem történt" dolog. :D ) Mikor befejeztem az ebédet, felmentem a szobámba és neki álltam a leckéimnek. Szerencsére nem sokat adtak fel, így hamar végeztem és kimentem Dáviddal sétálni. :) Kb. félórát voltunk kint, mert megint elkezdett esni, mint reggel, így bementünk hozzánk. :) Anyu hozott fel nekünk rágcsálnivalót meg Colát. :)
Egyébként Dávid nagyon szimpatikus nekik, nagyon kedvelik, mondjuk erre volt sok idejük, mivel már elég régóta együtt vagyunk.:)
Mikor már kibeszéltük a fél életünket, javasoltam, hogy tegyünk be egy jó filmet, vagy csak simán Tv-zünk.
Könnyen beleegyezett. :) Nem találtunk semmi jó filmet, szóval Tv-n kerestünk valami jó műsort.
Az idő borzalmasan gyorsan elrepült, észre se vettük, de már fél 9 volt és lassan mennie kellett.
Illedelmesen elköszönt anyuéktól, majd kikísértem a kapuig. Hosszú csókkal váltunk el egymástól. :))
Már rohantam volna fel a szobámba mikor anyu megállított.
- Kislányom ne rohanj annyira, mert 2 perc és kész a vacsora.
- Oké anyu, egy perc és jövök.
És felrohantam a szobába. :D bepakoltam a táskámba és jöttem is le. A vacsi nagyon finom volt, anyu igazán jól tud főzni. :) krumplipüré volt rántott hússal, ami az egyik kedvencem. :)
Vacsora után elmentem fürdeni, majd még egy kicsit laptopoztam. Felnéztem a közösségire, elég sokan voltak fent. Ment a nagy posztolgatás, de én elég hamar meguntam. Lehet ez annak tudható be, hogy eléggé elfáradtam. Kikapcsoltam a gépet és megcéloztam az ágyamat. Jajj de jó volt végre lefeküdni.
Épp hogy lefeküdtem, hallom, hogy zizegett egyet a telefonom. Sms-t kapta!
,,Álmodj nagyon szépeket Kicsim, holnap találkozunk. Szeretlek!(L)"
Akkorát dobbant a szívem, ahogy ezt megláttam. Istenem de szeretem!:$:)
Kb.5 percig az sms-t bámultam, aztán visszaírtam neki.
,,Én is szeretlek nagyon. Aludj jól!(L)"
Annyira boldog vagyok vele. :) Hihetetlenül aranyos, megértő:$:) Számomra ő az álom pasi:)
Összefoglalva a napom: nyomott hangulat az eső miatt, boldog órák Vele.:$ ♥
Igazán gyönyörű nap volt a mai, csak az a szemét eső ne esett volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése