2012.május 22. kedd
A nap teljesen jól indult, reggel felkeltem és elindultam Krisztivel a suli felé. A nap nagyon szépen sütött, reméltük egész nap ilyen szép idő lesz. Útközben megbeszéltük ki mit csinált tegnap délután. Elmesélte, hogy kosáredzésen volt, ugyanis 6 éve minden áldott nap oda jár. Én nem tudtam sok mindent mesélni, mert egész délután otthon ültem, és csak gépeztem meg ettem. Nem túl érdekes tevékenység. Mikor megérkeztünk a sulihoz valami furcsát láttunk. Az udvaron fel volt állítva egy sátor, és egy táblára ki volt írva: ,,Kirándulás Stratfordba, jelentkezés a sátorban". Úgy döntöttünk, hogy oda megyünk , megnézzük, mi ez az egész,kíváncsiak voltunk rá, mert ott még sosem voltunk. El kezdtünk a sátor felé menni, de láttuk, hogy nagyon sokan állnak sorba. Mondtam Krisztinek, hogy inkább jöjjünk vissza az egyik szünetben, mert mire végig álljuk a sort, becsöngetnek, és elkésünk történelemről. A töri egyébként az egyik kedvenc tantárgyam, ha lehet ezt mondani bármelyik tantárgyra is.:) Az aulába érve az igazgató úr fogadott minket kissé erőltetett mosollyal a száján. Szerintem ő azt hitte, hogy ez egy rendes szép mosoly.:D
- Sziasztok lányok, hallottatok a kirándulásról? - kérdezte.
- Persze, igazgató úr láttuk, csak nagyon sokan álltak és nem volt időnk kivárni a sort. - mondta Kriszti.
- Ó értem. Ha érdekel titeket, akkor kérjétek meg az osztályfőnökötöket,hogy tájékoztasson a kirándulásról benneteket.
- Köszönjük szépen, de most sietnünk kell, mert nem szeretnénk elkésni az óráról. Viszlát.
- Viszlát.
Nagyon felcsigázott minket ez a Stratfordi kirándulás, amíg az osztályba értünk erről beszélgettünk. Két osztálytársunk, Miki és Gábor a hátunkra ugrottak,a szívbajt hozva ránk.
- Normálisak vagytok fiúk?! - kérdeztem tőlük kissé kapkodva a levegőt.
- Csak nem megijedtetek lányok? - kérdezte Gábor röhögve.
- Áh nem... ilyet máskor ne csináljátok légyszi.
Krisztivel csak úgy lestünk, hogy ez most mi volt, aztán mikor kicsodálkoztuk magunkat, leültünk a helyünkre. Az én padomon mindenféle firkák, rajzok voltak, pedig engem csak most ültettek ide. Hamar lebuktatta magát a tehetséges művészűr. Véletlenül az egyik rajz mellé odaírta h Robertoooo, és ez ki más lehetett ugye, csak Róbert. Robertonak hívatja magát, de néha csak Robinak. Kicsit őrült figura, a haja mindig össze-vissza áll, és kicsit gyerekesen viselkedik, de amúgy jó fej. Csöngetés után jó 10 perccel bejött a történelem tanárnő, Vadász tanárnő. Gyorsan megmagyarázta a késés okát, és már kezdődött is az óra. Az idő törin mindig gyorsabban elrepül mint a többi órán. Észre se vettem mikor kicsöngettek, éppen valami versen törtem a fejem, Mike jött oda a padomhoz és megijesztett, szokásához híven.
- Mike mondtam, hogy ezt ne csináld. Se te, se Gábor.
- Jólvan már Barby, nyugi van, ne húzd fel magad.
-Oké, de ilyet többet, ne könyörgöm!!!
A nap hamar eltelt. Mikor hazaértem, elhadartam anyuéknak a napomat és rohantam is fel a szobámba. Bekapcsoltam a laptopom. Felnéztem a közösségi oldalra,mindenki össze-vissza posztolt, lájkolt. Miki kirakott az üzenőfalamra egy linket,aminek az volt a címe,hogy ,,Nézd meg a One direction új tagját". Néztem is egyet, mivel tudtommal nincsen semmilyen új tag, de azért rákattintottam. Hirtelen kiugrott egy szörny és összevissza rikácsolt. Akkorát ugrottam a székemben, közben sikítoztam és kapkodtam levegő után.Mikiiiiiiiiiiiiiiii megölleeeeeeeeeeeeeek.
Anyuék feljöttek, mert nem tudták elképzelni mi ez a szörnyű hang. Elmondtam nekik, hogy csak az egyik osztálytársam reggel óta folyton a frászt akarja rám hozni.
Anyu szerint meg kellene neki mondanom, hogy ne szórakozzon ilyesmivel, de lássuk be, ha egy 16 éves fiúnak valaki ezt mondja, nem sokat ér. Na, mindegy lezártam az oldalt, megnyitottam az MSN-t és ráírtam a barátomra, mert szerettem volna vele találkozni. Azt mondta, hogy igen úgy hogy azzal a lendülettel lehajtottam a laptopom és nekiálltam a leckéimnek. Szerettem volna minél hamarabb végezni.
Összefoglalva a napom: Nyugodt sikítozás egy kis romantikával a legvégén:))
A nap teljesen jól indult, reggel felkeltem és elindultam Krisztivel a suli felé. A nap nagyon szépen sütött, reméltük egész nap ilyen szép idő lesz. Útközben megbeszéltük ki mit csinált tegnap délután. Elmesélte, hogy kosáredzésen volt, ugyanis 6 éve minden áldott nap oda jár. Én nem tudtam sok mindent mesélni, mert egész délután otthon ültem, és csak gépeztem meg ettem. Nem túl érdekes tevékenység. Mikor megérkeztünk a sulihoz valami furcsát láttunk. Az udvaron fel volt állítva egy sátor, és egy táblára ki volt írva: ,,Kirándulás Stratfordba, jelentkezés a sátorban". Úgy döntöttünk, hogy oda megyünk , megnézzük, mi ez az egész,kíváncsiak voltunk rá, mert ott még sosem voltunk. El kezdtünk a sátor felé menni, de láttuk, hogy nagyon sokan állnak sorba. Mondtam Krisztinek, hogy inkább jöjjünk vissza az egyik szünetben, mert mire végig álljuk a sort, becsöngetnek, és elkésünk történelemről. A töri egyébként az egyik kedvenc tantárgyam, ha lehet ezt mondani bármelyik tantárgyra is.:) Az aulába érve az igazgató úr fogadott minket kissé erőltetett mosollyal a száján. Szerintem ő azt hitte, hogy ez egy rendes szép mosoly.:D
- Sziasztok lányok, hallottatok a kirándulásról? - kérdezte.
- Persze, igazgató úr láttuk, csak nagyon sokan álltak és nem volt időnk kivárni a sort. - mondta Kriszti.
- Ó értem. Ha érdekel titeket, akkor kérjétek meg az osztályfőnökötöket,hogy tájékoztasson a kirándulásról benneteket.
- Köszönjük szépen, de most sietnünk kell, mert nem szeretnénk elkésni az óráról. Viszlát.
- Viszlát.
Nagyon felcsigázott minket ez a Stratfordi kirándulás, amíg az osztályba értünk erről beszélgettünk. Két osztálytársunk, Miki és Gábor a hátunkra ugrottak,a szívbajt hozva ránk.
- Normálisak vagytok fiúk?! - kérdeztem tőlük kissé kapkodva a levegőt.
- Csak nem megijedtetek lányok? - kérdezte Gábor röhögve.
- Áh nem... ilyet máskor ne csináljátok légyszi.
Krisztivel csak úgy lestünk, hogy ez most mi volt, aztán mikor kicsodálkoztuk magunkat, leültünk a helyünkre. Az én padomon mindenféle firkák, rajzok voltak, pedig engem csak most ültettek ide. Hamar lebuktatta magát a tehetséges művészűr. Véletlenül az egyik rajz mellé odaírta h Robertoooo, és ez ki más lehetett ugye, csak Róbert. Robertonak hívatja magát, de néha csak Robinak. Kicsit őrült figura, a haja mindig össze-vissza áll, és kicsit gyerekesen viselkedik, de amúgy jó fej. Csöngetés után jó 10 perccel bejött a történelem tanárnő, Vadász tanárnő. Gyorsan megmagyarázta a késés okát, és már kezdődött is az óra. Az idő törin mindig gyorsabban elrepül mint a többi órán. Észre se vettem mikor kicsöngettek, éppen valami versen törtem a fejem, Mike jött oda a padomhoz és megijesztett, szokásához híven.
- Mike mondtam, hogy ezt ne csináld. Se te, se Gábor.
- Jólvan már Barby, nyugi van, ne húzd fel magad.
-Oké, de ilyet többet, ne könyörgöm!!!
A nap hamar eltelt. Mikor hazaértem, elhadartam anyuéknak a napomat és rohantam is fel a szobámba. Bekapcsoltam a laptopom. Felnéztem a közösségi oldalra,mindenki össze-vissza posztolt, lájkolt. Miki kirakott az üzenőfalamra egy linket,aminek az volt a címe,hogy ,,Nézd meg a One direction új tagját". Néztem is egyet, mivel tudtommal nincsen semmilyen új tag, de azért rákattintottam. Hirtelen kiugrott egy szörny és összevissza rikácsolt. Akkorát ugrottam a székemben, közben sikítoztam és kapkodtam levegő után.Mikiiiiiiiiiiiiiiii megölleeeeeeeeeeeeeek.
Anyuék feljöttek, mert nem tudták elképzelni mi ez a szörnyű hang. Elmondtam nekik, hogy csak az egyik osztálytársam reggel óta folyton a frászt akarja rám hozni.
Anyu szerint meg kellene neki mondanom, hogy ne szórakozzon ilyesmivel, de lássuk be, ha egy 16 éves fiúnak valaki ezt mondja, nem sokat ér. Na, mindegy lezártam az oldalt, megnyitottam az MSN-t és ráírtam a barátomra, mert szerettem volna vele találkozni. Azt mondta, hogy igen úgy hogy azzal a lendülettel lehajtottam a laptopom és nekiálltam a leckéimnek. Szerettem volna minél hamarabb végezni.
Összefoglalva a napom: Nyugodt sikítozás egy kis romantikával a legvégén:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése