Történet 9. rész

2012.június 22. péntek
 KITÖRT A NYÁRI SZÜNET!!!!!!!!!!!
Ma van az 1 év 3 hónapos fordulónk Peti-vel.:) Reggel nagyon boldogan ébredtem. Mikor kikászálódtam az ágyból gyorsan előkerestem a telefonomat és felhívtam, hogy ma tudunk e találkozni.
- Szia Szívem, ugye ma tudunk találkozni?:)
- Szia Édes, sajnos ma dolgoznom kell, de ígérem, holnap bepótoljuk.:)
- Jajjj:( De kár. Azért köszi, hogy szóltál, akkor majd holnap. Jó munkát Kicsim.<3
Nagyon sajnáltam, hogy ma nem találkozunk, mert ez azért csak a mi napunk, és jó lett volna kicsit nosztalgiázni meg ilyesmi.
Nem volt mára így sajnos semmi programom, szóval úgy döntöttem, hogy segítek anyunak otthon, kiülök a kertbe zenét hallgatni, vagy esetleg áthívom Lisát. Hamar kiderült, hogy csak az első kettőből választhatok, mert Lisa elment a nagyszüleihez és elfelejtett szólni..:/
Felöltöztem, majd lementem reggelizni. Anyukám íncsiklandó palacsintát sütött, csak NEKEM!:)))
- Hmm de finom az illata. Köszi Anyu. :)
- Jajj Drágám ez semmiség, hallottam fél füllel, hogy ma nem tudsz Peti-vel lenni, gondoltam megleplek a kedvenc ételeddel.
- Anyu annyira szeretlek, te mindig tudod, hogy mivel vidíts fel! :)
Miután megreggeliztünk, felhívtam aput, hogy mikor ér haza. Sajnos csak délután ér haza, így nem tudunk családi programot csinálni. Maradt a mai program az, hogy otthon ülök, és csinálom a nagy semmit. :)
Nos, nem hangzik valami izgalmas programnak, ugye? :)
Arra gondoltam, ezt a napot arra szánom, hogy kicsit pakolásszak a szobámban meg anyunak segítsek sütit sütni. Még kísérleti stádiumban van a süti, de remélhetőleg finom lesz, ha egyszer elkezdjük csinálni.
Olyan érdekes régi dolgokat találtam, amiket évek óta keresek. Megtaláltam egy csomó ovis rajzom, régi füzeteket, barátság füzeteket(igen, ilyenem is volt), meg még sok sok sok dolgot. Jó volt ezeket nézegetni, mindenről eszembe jutott egy emlék. A pakolás után indulhatott a süti készítő akció. Anyu előkészítette a hozzávalókat, én gyorsan átnéztem a receptet, mert anélkül elég nehéz egy olyan sütit csinálni, amit még életünkbe, se anyu se én nem csináltunk.:D
Nem tűnt olyan bonyolultnak. ,,Beledobáltuk,, a hozzávalókat, összekutyultuk és már ment is a sütőbe. Tudom, hogy rosszul hangzik ez az ,,összekutyultuk,, , de esküszöm nagyon finom lett. Vittem ki a kertbe az öcsémnek, aki kint focizott és elég rendesen eltalált azzal a rohadt labdával.
-Köszi Dan, ez nagyon jól esett most. - mondtam bosszankodva.
Kiverte a sütiket a kezemből.Ez az én öcsém. (N)
-Jajj bocsi Barby, véletlen volt. - mentegetőzött.
- Jó de akkor is, kicsit figyelhetnél jobban.Most mit mondjak anyunak? Kiverted a kezemből a sütiket.
- Felszedem a földről és megeszem, így is biztos finom.
- Ne hülyéskedj már öcsi, a földről nehogy felszedd, tiszta kosz.
- És? Még talán él az 5 másodperces szabály.
- Idióta.
Szeretem, mert az öcsém, de néha olyan hülyeségeket tud mondani, hogy az nem igaz.
Bementem szóltam anyunak, hogy a drágalátos öcsikém fejbe rúgott labdával és a sütiknek annyi. Nem igazán foglalkozott a sütikkel, csak az érdekelte, hogy velem mi van. Megnyugtattam, hogy nem történt semmi bajom.Mondtam neki, hogy Danielt ne szidja le, mert tényleg véletlen volt az egész.
Mivel nem volt más dolgom, kimentem hozzá játszani. Rúgtuk a labdát egymásnak, nagyon izgi volt, de legalább nem unatkoztam annyira.:D
Néha igazán jól kijövünk egymással, pedig van köztünk pár év korkülönbség.
Nos, a napom összefoglalva: Uncsi, uncsi, na jóóó mégse.:) Öcsivel foci, tönkrement süti(egy két darabot azért sikerült ennie mindenkinek) Anyuval beszélgetés.:)